A táncos egóról
A The Dancing Grapevine oldal kifogyhatatlan tárháznak tűnik.. 🙂 Itt egy újabb gyöngyszem (katt a képre az eredetiért):
És a fordítás:
A Táncos Egó Szindróma, és hogyan tartsd távol magad tőle
Általánosságban szólva egy táncos minél jobb, annál nagyobb az egója. Azonban nagyon gyakran az egó növekedésének üteme megelőzi a táncos fejlődésének ütemét. Ahogy az egó növekszik, ennek lehetséges mellékhatásaként a táncos fejlődés lelassul, és az illető a táncparketten feszengést keltő tényezővé válik.
Kit fenyeget ez a veszély?
Minden táncos ki van téve a Táncos Egó Szindróma (TESZ) veszélyének, különösen, ha igaz rá a következő megállapítások valamelyike:
- Több mint egy éve táncol;
- Már nem jár táncórákra;
- Népszerű az ellentétes vagy azonos nemű táncosok között;
- Gyakran mondják neki más táncosok, hogy „jól néz ki”;
- Nagyok a táncos ambíciói;
- Úgy tartják, hogy gyorsan tanul vagy „természetes tehetség”;
- Tanulása nagy része a youtube-ról vagy más videómegosztókról származik;
- Fizikailag vonzónak tartják társai a táncos közösségében.
Természetesen az, hogy valamelyik megállapítás illik valakire, nem garantálja a TESZ megjelenését, de az ilyen táncosoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk egójuk kordában tartására.
Mik a Táncos Egó Szindróma tünetei?
- Elkezd tanítani, mielőtt készen állna, vagy szakemberek felkészítették volna rá;
- Tanít, de ő maga már nem fejlődik;
- Haladó órákat vesz, mielőtt készen állna rá, és a technika helyett a figurákra helyezi a hangsúlyt;
- Túlságosan kritikus más táncosokkal szemben, és nem tudja az építő kritikát elfogadni saját táncával kapcsolatban;
- Másokat hibáztat a „rossz táncokért”, és/vagy nem tudja élvezni a táncot alacsonyabb szintű táncosokkal;
- Felsőbbrendűnek érzi magát az órákon;
- Nem ragadja meg a lehetőségeket táncának fejlesztésére;
Hogyan tudod te, mint táncos megakadályozni a Táncos Egó Szindróma kialakulását, vagy megszabadulni tőle?
- Azzal, hogy minden lehetőséget megragadsz a tanulásra
Soha ne gondold azt, hogy „túl haladó” vagy egy kezdő órához, vagy hogy annyira értesz már hozzá, hogy nem kaphatsz semmit egy olyan workshoptól, ahol a biztonság vagy a technika a téma. Ez a biztos út táncod megrekedéséhez.
Nemrég a partneremmel tartottunk egy ingyenes workshopot a közösségünknek biztonság témában. A neten az egész közösség bőszen osztogatta és kommentelte, hogy milyen remek kezdeményezés, és nagyon jól is sikerült.
De… pont néhány olyan ember nem jött el, akik online nagyon hangosak voltak, és/vagy azok, akiknek a legnagyobb szüksége lett volna rá. Sokan azok közül, akik úgy gondolták, hogy a táncuk nem veszélyes, pont ők folytatnak olyan viselkedést, amit a workshopon megpróbáltunk korrigálni. Azzal, hogy kordában tartod az egódat és megragadod a lehetőségeket a tanulásra, csak fejlődhetsz.
- Azzal, hogy órán a saját okulásoddal foglalkozol, és nem a többi táncos szintjével
Hallottam, és néha találkoztam is olyan táncosokkal, akik sokkal többet foglalkoznak mindenki mással az órán, mint saját magukkal. Amikor így kritizálsz másokat, ezzel lelassítod a saját fejlődésedet. Ha a partnered nem jó, dolgozz azon, hogy hogyan tudod kompenzálni a hibáit. Ha túl hirtelenek a mozdulatai (bár pontosan tartja a ritmus), dolgozz azon, hogy egyenletesen kövesd. Így csak fejlődhetsz, és az egód felismeri, hogy a saját fejlődésedre koncentrálva megtalálod a saját táncodban rejlő hiányosságokat, és kordában tarthatod burjánzó felsőbbrendűségi érzéseidet.
- Azzal, hogy őszintén felméred saját szintedet és visszajelzést kérsz profiktól
A bulitáncosok (social dancers) nagyszerűek, de hacsak nem magas szintű táncosok/tanárok, akik érzik a táncodat, lehet, hogy nem a legmegfelelőbbek visszajelzés szempontjából. Ha minden social dancer azt mondja is, hogy a táncod bámulatos, még akkor is lehetnek hibáid. Kérj tanácsot a profiktól, akik képesek őszinte visszajelzést adni a fejlődésedről. Nagyon csábító a „bámulatos vagy” típusú megjegyzésekre figyelni és közben figyelmen kívül hagyni az „ez még nem az” típusúakat, de ha így teszel, szabotálod saját magad, és csak táplálod valóságtól elrugaszkodott egódat.
- Azzal, hogy felismered azokat a területeket, amikre a leginkább kell összpontosítanod a fejlődésed érdekében (főleg connection terén)
Nem könnyű elfogadni a kritikát és a táncodnak azon területeit, amiken még dolgoznod kell, de ez a legbiztosabb módja az egó kordában tartásának. Ha valaki visszajelzést ad neked (főleg, ha egy profi teszi), néhány kivételtől eltekintve rá kéne jönnöd, hogy talán lehet benne valami.
Büszke vagyok arra, hogy képes vagyok érzelmeket átadni és előadni, de előfordult, hogy kritikát kaptam, főleg a nem egyértelmű drámai ábrázolás kapcsán. Könnyű lenne ezt azzal letudni, hogy „hát, nem ment át nekik”… de valójában, ha „nem ment át nekik”, az azt jelenti, hogy nem tettem a dolgom olyan jól, ahogy kellett volna. Képesnek lenni az ilyen kritikák befogadására kritikus fontosságú az egó visszafogása és a táncos fejlődés szempontjából.
- Azzal, hogy emlékezteted magad: nem vagy se jobb, se rosszabb a teremben jelenlevő többi táncosnál
Csábító egy kevésbé tapasztalt táncost kevesebbnek látni, de próbálj túllátni az egódon és ismerd fel, hogy a teremben minden ember különböző készségekkel rendelkezik. Lehet, hogy orvos, ügyvéd, hegedista, könyvelő és autószerelő géniuszok között vagy. Nem lenne túl kedves tőlük, ha a saját területükön úgy kezelnének téged, mint egy hülyét vagy alsóbbrendű lényt.
Hagyd, hogy az egód felismerje: lehet ez az a hely, ahol te otthon vagy, de nekik is vannak olyan készségeik vagy tulajdonságaik, amikből tanulhatnál. Még a táncparketten is: ha jó táncos, törekedj rá, hogy olyan legyél, mint ő. Ha még sok dologgal küzd, de próbálkozik, csodáld az akaraterőt, amivel meg akar tanulni valamit, ami számára nagyon nehéz. Ha kedvtelésből csinálja, tartsd észben, hogy elfoglalt életében ez egy hobbi, szórakozásra fordított idő, és csodáld benne, hogy még így is megteremti a lehetőséget, hogy eljöjjön, és veled együtt élvezze azt.
Egy táncos nem csak a felszínen látható táncos képességei miatt értékes. Belül mindannyian sokrétűek vagyunk. Én jogásztan hallgató vagyok, színházi technikus, tánctanár, és rettenetesen rossz műkorcsolyázó. És boldog vagyok, hogy senki nem a műkorcsolyázási képességeim alapján ítél meg, és remélem, hogy a tánc terén képesek vagyunk félretenni a táncos egónkat, és a többi táncost emberként értékelni.
Végkövetkeztetés:
Ha elménket ébren tartjuk, meggátolhatjuk és visszafordíthatjuk a Táncos Egó Szindróma kialakulását. Terjesszétek az igét, és emlékezzetek:
Táncoljatok, legyetek boldogok és tánc-alázatosak!
——————————-
Írta: Laura Riva
Ford: Coti és Vali