Találtam egy angol nyelvű cikksorozatot, gondoltam megosztom veletek, mert a felkérés az örök neuralgikus téma… 

Az első rész arról szól, hogy vajon tényleg minden felkérésre igent kell-e mondani. Ha igen, mik a jó okok és mik a rossz okok. Ugyanez a visszautasításra.

A második rész arról szól, hogyan viseld, ha neked mondanak nemet.

A harmadik rész pedig arról, hogy hogyan kerüld el a visszautasítást 😉 

És itt olvashatjátok már mindhárom részt magyarul is!

 

Muszáj minden felkérésre igent mondanod?

(1. rész)

Nem, nem muszáj. Elmagyarázom.

Mindannyian hallottuk már a híres mondást: “Sose mondj nemet egy felkérésre!” Nem értek egyet. Nagyon is valós indokai lehetnek, amiért egy felkérésre igent, vagy nemet mondasz. Mindegyik teljesen jogos, és jogodban is áll gyakorolni őket! Azzal, hogy megengedjük magunknak, hogy nemet mondjunk egy táncra, segítünk megőrizni a társasági tánc (social dance) élvezeti értékét, hogy akkor tesszük, amikor mi akarjuk, és a saját feltételeink szerint.

Az életben – aminek része a social dancing – soha nem kötelező igent mondanod olyan dolgokra, amik bizonytalansággal vagy kényelmetlen érzéssel töltenek el. Még egy munkahelyen is törvénytelen dolog olyasmire kényszeríteni a munkaerőt, amitől veszélyben érzi magát. A social dancing tekintetében ez a veszélyesség-érzet bármi lehet attól kezdve, hogy fáradt vagy és szükséged van egy kis szünetre, vagy hogy valaki veszélyes módon vezet vagy követ, egészen addig a személyig, aki bármilyen okból kényelmetlen érzést kelt benned.

És az is teljesen rendben van, ha valaki épp nem akar táncolni veled. Erről is lesz szó ennek a cikknek a második részében.

Jó okok arra, hogy igent mondj:

1. Igazán szeretsz az adott illetővel táncolni.
2. Igazán kedveled az illetőt, még ha a tánca nem is az igazi.
3. Igazán kedveled az adott zenét, partnertől függetlenül.
4. Igazán szeretnél táncolni egyet.
5. Szereted támogatni a kezdőbbeket.
6. Észrevetted, hogy aki épp felkért, ehhez minden bátorságát össze kellett szednie.
7. Tudod, hogy ezzel boldoggá teszed a partnered.
8. Nincs rá semmi különös okod, csak felkértek és te igent akartál mondani.

Nagyon sok “jó” indok van arra, hogy igent mondj. Nem mindegyiknek van feltétlen köze a partnered tánctudásához. Ezeknek a döntéseknek a meghozatala a te hatalmadban áll, a saját feltételeid szerint, bármikor.

Rossz okok arra, hogy igent mondj:

1. Aggódsz azon, hogy mit szólnak mások.
2. Aggódsz a hírneved miatt.
3. Kötelezőnek érzed.
4. Félsz, vagy kényelmetlen nemet mondani.

Alapvetően a “rossz” indokok olyanokat foglalnak magukba, mint a bűntudat, szégyenérzet, kényszer, vagy az önbecsülés hiánya. Bizonyos értelemben ez olyan, mint amikor valakit megölelsz, megpuszilsz, vagy más módon megérintesz. Saját döntésed, ami nem szabadna, hogy félelemből szülessen meg. Soha. Ennyi. Nem érdekel, ki mondta, hogy mindig mondj igent, a táncban soha nem kell olyasmit tenned, amit nem akarsz. Neked kell eldöntened, hogyan töltöd a táncos életed, senki másnak.

Jó okok arra, hogy nemet mondj:

1. Fáradt vagy, éhes vagy, sérült vagy zaklatott.
2. Nem tetszik a zene.
3. A zene túl gyors, vagy túl lassú.
4. Nem jössz ki jól az illetővel, aki felkért.
5. A partnerednek higiéniai problémái vannak.
6. A partneredről tudva levő, hogy sérüléseket okoz.
7. Nincs kedved táncolni.
8. Nem bízol az illetőben, aki felkért.
9. Bármi más ok, ami miatt megbánnád, ha táncolnál.

Rossz okok arra, hogy nemet mondj:

1. Úgy gondolod, hogy akkor sem kéne vele táncolnod, ha akarnál.
2. Nem táncolsz olyanokkal, akikkel azelőtt még nem találkoztál

A visszautasításnak is van egy egyensúlya. Egyik oldalról fontos, hogy mindig érezd magad felhatalmazva, hogy nemet mondj egy olyan táncra, amit nem szeretnél. A másik oldalon fontos, hogy táncosként mindig nyitott és befogadó maradj az új élményekre. A kérdés, amit felteszek magamnak, amikor eldöntöm, hogy igent mondjak-e egy felkérésre az alapján, aki kér (tehát nem vagyok fáradt, nincsenek fájdalmaim, csak nem vagyok benne biztos, hogy akarok-e táncolni), az az, hogy vajon az a tánc feltehetőleg el fogja-e rontani az estém hátralevő részét (ami előfordulhat).

Ha úgy gondolom, hogy előfordulhat, hogy annyira nem fogom szeretni azt a táncot, hogy az tönkreteszi az estémet, vagy legalábbis elrontja a továbbiakat, akkor nemet mondok. Ha a határán vagyok, akkor általában igent. Szinte mindig igent mondok a nagyon új kezdőknek (vagy akár fel is kérem őket), mert szeretném, ha jó élményeik lennének. A kezdőknek segíteni nekem örömöt okoz.

Soha nem mondok igent egy olyan embernek, aki mellett nem hiszem, hogy biztonságban lennék. Van egy táncos salsa körökben, akivel azelőtt rendszeresen táncoltam – egészen addig, amíg egy rendezvényen úgy nem gondolta, hogy a tiltakozásom ellenére egészen a szobámig követ, és később még szidott is, amikor nem jól fogadtam a közeledését egy online beszélgetésnél. Nem bízom benne, ezért mindig nemet mondok neki. És van még pár vezető, aki fájdalmat okoz a vezetésével, nekik is mindig nemet mondok.

De mi van akkor, ha előbb mondok igent, és utóbb derül ki, hogy kényelmetlenül érzem magam a partneremmel?

Van pár lehetőséged:

1. Azonnal hagyd abba a táncot.
2. Kérd meg a partnered, hogy fejezze be a helytelen viselkedést, vagy vezesd rá kevésbé problémás viselkedésre.
3. Táncold végig azt a számot, és soha ne táncolj vele többet.
4. Győzd le az érzéseidet az udvariasság kedvéért.

Én a legtöbb fajta viselkedés esetén a 2. pontot támogatom. Pl ha valaki erősen vagy fájdalmasan vezet, megkérem, hogy lazítson a vezetésén. Ha olyasvalakit vezetek, aki ide-oda dobálja magát, inkább zárt tartásra váltok. Ha van egy sérülésem, ittas vagyok vagy fáradt, hallatom a hangom. Ez a legjobb módja annak, hogy megvédjem magam, és a táncunkat negatívból pozitív élménnyé formáljam. Vannak különböző stratégiák arra is, hogy hogyan mentsd meg a különböző fajta “rossz” táncokat.

Az 1. ponthoz folyamodom szándékosan helytelen viselkedés esetén. Például ha valaki szándékosan érinti meg a mellemet, a fenekemet, egyéb privát testrészeimet. Ha a leadernek erekciója van és folyamatosan hozzám dörgöli, és nem hagy teret, hogy elkerüljem a kontaktust, abbahagyom a táncot. Egyszer valaki belenyalt a fülembe. Ez a fajta viselkedés, vagy az, amikor nem hallgatják meg a kérésemet, azt eredményezi, hogy idő előtt abbahagyjam a táncot. Nem fogok lemondani a személyes jogaimról a partnerem javára. Egyáltalán nem érdekel, ha szemétnek tűnök – jogom van hozzá, hogy ne zaklassanak.

A 3. pontot azokra az esetekre tartogatom, amik nem veszélyesek – például a kellemetlen szagok, vagy erőteljes izzadás esetére. Ezzel együtt tudok létezni az est hátralevő részében anélkül, hogy veszélyeztetve érezném magam. Ha találok valami kedves módszert arra, hogy segítsek a dolgon (pl mentolos cukorka), azt a tánc végeztével felajánlom. Együttérzek ezekkel az emberekkel. Nem bántanak ők senkit… csak olyan izé…

Általában nem szeretem a 4. pontot gyakran használni, hacsak nem egy törékeny és jóindulatú kezdőről van szó, vagy egy barátról, akinek rossz napja van. Az egyetlen egyéb alkalom, amikor ezt alkalmazom, ha hivatásosként tevékenykedem. Az elsődleges cél social dancingben, hogy jól érezd magad, biztonságban és boldogan. Különben miért mennél el bulizni??

És a táncos etikett?

Az etikett pont eddig tart. Amikor egy családi ebéden vagyok, ahova az unokatesóm elhozza az új barátját, és az illető fura, vagy úgy eszik mint egy disznó, az etikettnek megfelelően fogok viselkedni. Lehet, hogy jó fiú, rossz és/vagy tudat alatti szokásokkal. Ha az említett barát netalán úgy gondolja, hogy a szoknyám alá is benyúlhat, akkor az etikettnek annyi. Cselekedni fogok. És ugyanez vonatkozik a táncparkettre.  

Az etikett addig tart, ameddig valódi és érezhető negatív hatással nincs a táncos életedre. Ha valaki csak egy kicsit fura a tánc vagy a felkérés folyamán, az etikett érvénybe lép. Ha valaki miatt nem érzed magad biztonságban, vagy kényelmetlenül érzed magad, onnantól nem érdekel a táncos “etikett”. Itt egy példa:

“Ne oktass a táncparketten!”

Teljes mértékben egyetértek. Ne kezdj oktatni, ez nem a megfelelő hely egy táncórára. DE – ha egy leader erőszakkal bedönt, és én tudom, hogy azt a nyakam vagy a hátam bánhatja, azt fogom mondani: “Kérlek ne dönts be. Fáj.” Ha nem veszi ezt figyelembe, odébbállok. Igen, valójában ezzel “oktattam”, rendre utasítottam a táncukat a parketten.. de nem fizethetek a hátammal azért, hogy a leader érzései ne sérüljenek.

De nem kéne néha színlelnem?

“Színlelni” a táncparketten legalább olyan rossz, mint színlelni az ágyban.

Ha csak színlelsz (kivéve, ha nagyon jól csinálod), a partnered tudni fogja. Még akkor is, ha semmi bajod vele, csak fáradt vagy, a partnered érzi majd. Ha nem leszel képes lelkesedni a táncotokért, a végén mindkét fél boldogtalan lesz. A partnered azt fogja érezni, hogy csak belerángatott a táncba, te pedig nem leszel elégedett. Az én felfogásom szerint nemet mondani jobb, mint igent a nem megfelelő hozzáállással.

És a kifogások?

Ez egy olyan része az etikettnek, amit szeretek. Ne legyen hamis kifogásod. Ha később sem akarsz vele táncolni, ne is mondd azt neki. Ne mondd, hogy majd a következőre, ha nem fogsz akkor sem elmenni vele. Ne mondd, hogy szükséged van egy kis szünetre, ha aztán valaki mással elmész táncolni ugyanarra a számra. Az őszintétlenség senkinek nem válik hasznára.

Egyszer nagyon felkavart, amikor valaki, akivel tényleg nagyon szerettem volna táncolni, háromszor is azzal utasított vissza, hogy majd később táncolunk, miután aznap már ígért nekem egy táncot. Ha csak visszautasít, minden rendben lett volna, és én továbblépek. De a kifogások nem kellemesek.  

És ha megkérdezik, hogy miért mondtam nemet?

Légy őszinte! Kedvesen, ha lehet. Ha úgy érzed, hogy nem éri meg őszintének lenni (pl. általában kedveled, de aznap nincs épp jó illata), akkor csak mondd azt, hogy épp nincs kedved táncolni, és inkább táncolnál vele olyankor, amikor lelkes tudsz lenni ez ügyben, vagy valami ilyesmit.

De utálom, amikor nekem mondanak nemet!

A visszautasítás vacak dolog. Lépj túl rajta! Maradj nyitott – nem tudhatod, miért mondtak nemet. Ha gyakran megtörténik veled, talán van valami, amit te tudsz tenni. Kérd ki egy tanár vagy egy barát őszinte véleményét! Akard megtudni a kemény igazságot!

 

Amikor valaki nemet mond a felkérésedre

(2. rész)

Az előző részben arról beszéltünk, hogy senkinek nem kötelező igent mondania egy felkérésre… de mi van akkor, ha valaki neked mond nemet?

Hát, ezt mindenki egy kicsit másképp éli meg. Teljesen rendben van, ha érzelmi alapon reagálsz. Lehet, hogy úgy érzed cserben hagytak, vagy azért történt, mert béna vagy. Vagy úgy gondolod, hogy az illető egy barom. Talán dühös leszel. A lényeg a lényeg: bármit is érzel ezzel kapcsolatban, az rendben van. De ez nem jelenti azt, hogy rendben van, ha te magad baromként viselkedsz! A reakciód megértésének és kordában tartásának két oldala van: hogyan utasítanak vissza, és erre te hogyan reagálsz.

A visszautasítás fajtái: az ésszerű

“Köszönöm, nem”

Kérlek ne láss bele túl sokat! Udvarias volt, őszinte volt. Feltéve, hogy nem kísérte gúnyos mosoly. Valószínűleg nem sok köze van a te személyedhez, mint inkább az adott illető pillanatnyi érzéseihez. Igen, nemet mondott, ez szívás.. de nem a világ vége! Menj és kérj fel valaki mást! Felejtsd el! Hogy megpróbáld-e újra? Megteheted, de előfordulhat, hogy ezt a táncot nem fogod megkapni ezen az estén.

“Most nem/Most nincs hozzá kedvem”

Bátorság! Ez általában annyit jelent, hogy ez nem a megfelelő időpont. Talán túl gyors vagy lassú a zene neki. Talán fáradt, talán csak szüksége van egy kis időre. Bármi is az ok, a “Most nem” nem azt jelenti, hogy “Utállak”, ne keverd össze a kettőt! Lépj tovább! Találj valaki mást, akivel táncolhatsz, és térj vissza hozzá később!

“Fáradt vagyok / fáj valamim / megsérültem / éhes vagyok / szomjas vagyok / pihennem kell”

Kaptál egy indokot, tartsd tiszteletben! Ha minden egyes alkalommal hazugságot látsz bele, nagyon boldogtalan leszel. Azt javaslom, ezeket vedd szó szerint, mindenki boldogabb lesz így. Menj vissza később, ez még nincs lejátszva!

“Most nem, de később táncolunk!”

Ha létezik zöld jelzés, hát ez az! Ha később látod, kérd fel újra! Még az is lehet, hogy ő fog megkeresni téged. Ha másodszor is visszautasít, akkor csak udvarias próbált lenni, amikor nemet mondott, bár a módszere elég rossz. Figyelj a szavaira, és értsd jól!

“Ezt a táncot már valaki másnak ígértem”

Ha ezt az indokot is felrovod neki, nem tudom mi lesz a kedvedre való. Hagyd, hogy azzal táncoljon, akinek elígérkezett, és menj vissza hozzá később!

A visszautasítás fajtái: a goromba

“Nem. Hahahaha” “Őőő, nem” “Te béna vagy” *Forgatja a szemét* *Odébbáll*

Ezek nagyon goromba megnyilvánulások, és tényleg nagyon remélem, hogy soha senkivel nem fordulnak elő! Nem vicces, és egyáltalán nem kellemes. Nincs rá mentség: az illető egyszerűen modortalan. Őszintén, miért akarnál egyáltalán egy ilyennel táncolni? Gyakorlatilag ezek a felkérés visszautasításának azok az esetei, amikor úgy gondolom, hogy helyénvaló valakire azt mondani, hogy egy seggfej.

A visszautasításra adott reakció kontrolja

Mindannyiunknak megvan a képessége arra, hogy teljes mértékben kontrolláljuk magunkat. És ebbe beletartozik az is, hogy hogyan kezeljük a visszautasítást. Nem számít milyen sokszor vagy kevésszer utasítanak vissza és hogy ki, mindig emlékezz rá, hogy van értéked azon túl, hogy hányan mondanak neked igent! Az egyetlen módja annak, hogy megtudd, kivel tudsz a táncban jól kapcsolódni, az az, hogyha felkéred. És ha nem jó az a kapcsolat, próbáld meg egy másik partnerrel! Minél többet gondolkodunk azon, hogy miért utasítottak vissza, annál rosszabbul fogjuk magunkat érezni.

Lényegében bárki, akinek normális szociális képességei vannak, képes kell legyen a nyílt és őszinte visszautasításra. Az elutasítás szinte mindig fájdalmas, úgyhogy mindenképp rossz érzés lesz néha. A legjobb tanács, amit adhatok, hogy fordítsd meg a szerepeket! Mi lenne a legjellemzőbb ok, amiért te visszautasítanál egy táncot? Azt gondolom, hogy a legtöbb embernél (kivéve aki veszélyes, vagy kényelmetlen érzéseket kelt benned) a válasz az lenne, hogy most nincs hozzá kedve. Ugyanaz az ember később tökéletesen boldogan táncolna veled.

Egy személyes történet: egyszer felkértem egy pro-t a lehető legrosszabb időpontban. Egyértelműen nem volt készen a táncolásra, de tényleg nagyon szerettem volna táncolni vele. Aznap nem mondott nemet, és a táncunk szörnyű volt. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy csak szánalomból táncolt velem. Egy évvel később újra felkértem. Addigra már jobban ismert engem, de nemet mondott. Ez felzaklatott, és beletelt egy időbe, míg megnyugodtam és rájöttem, hogy ez nem rólam szólt – hanem arról, hogy ő mire vágyott.  

Aztán a következő nap megint találkoztunk. Táncoltunk. Óriási volt. Ő boldog volt. Én boldog voltam. A visszautasítása többé már nem számított. A visszautasítás elfogadásának  leghatékonyabb fegyvere ha rájössz, hogy nagyon ritkán szól a visszautasítottról, sokkal inkább szól arról, aki visszautasít!

Van egy dolog, amire mindig figyelmeztetem az embereket: hogy ne feltételezzenek semmit az illető természetéről azért, mert visszautasított egy felkérést! Senki sem egydimenziós. Hagyjuk békén őket a “Nem”-jükkel. Ötlet: ha tényleg kapcsolódni szeretnél az illetővel, próbálj inkább beszélgetni vele!

És hogy mit nem kéne tenni? Odamenni a barátaidhoz és elmondani, hogy mekkora egy bunkó az illető. Ez szánalmas, modortalan, aránytalan. Olyan, mint amikor egy tini közli az anyjával, hogy utálja, csak mert nem kapta meg, amit akart.

Hogyan tudom a nemek számát minimalizálni?

Erről majd legközelebb beszélünk többet, a harmadik részben. Előljáróban annyit, hogy figyelj oda a jelekre, amik mutatják, hogyha valaki táncolni akar! Ne azt kérd fel, aki egy eldugott sarokban beszélget valakivel! Találj olyat, aki hajlandó szemkontaktust teremteni, az általában jó jel! Nem mindig működik, de többször igen, mint nem!

 

Hogyan érd el, hogy ne utasítsanak vissza

(3. rész)

Beszéltünk arról, hogy mindig igent kell-e mondanod egy felkérésre.

Beszéltünk arról is, hogy mi történik, amikor valaki nemet mond neked.

De…

Mi lenne, ha csökkenteni tudnád a visszautasítások számát?

Hogy hányszor kapsz visszautasítást, annak a nagy része közvetlen a te irányításod alatt áll. Nem mind, de egy határozottan jelentős része. Közösségi/társasági jelzésekre és testbeszédre gondolok. Ha megtanulod hogyan értelmezd potenciális táncpartnereid jelzéseit, nagyon is képes leszel a visszautasítások számát nagy mértékben csökkenteni. Tehát, mielőtt felkérnél valakit, tegyél fel magadnak néhány kérdést:

Valami mással van elfoglalva?

Azt elég egyszerű kiszúrni, amikor valaki valami mással van elfoglalva:

• Beszélget
• A telefonját babrálja
• A lábát masszírozza
• Iszik
• Határozottan valahova másfelé tart / épp megpróbálja elhagyni a táncteret

Azt javaslom, ilyen esetekben halaszd el a felkérést. Lehet, hogy igent mondanának, de egy lelkes igen valószínűsége meglehetősen kicsi. Ha táncolni szeretnének, akkor valószínűleg azzal lennének elfoglalva, hogy a lehetséges táncpartnerek figyelmét felhívják magukra, nem pedig azzal, hogy egy másik tevékenység felé tendáljanak.

Hol ül/áll?

A lehető legmesszebb vannak a táncparkettől?

Valószínűleg nem akarnak táncolni. Úgyhogy csak saját felelősségre kérd fel őket. Ha a táncparkettől messze lévő embert kérsz fel, feltehetőleg vissza fog utasítani. Azok, akik táncolni akarnak, nem hagyják el azt a területet, ahol nagy valószínűséggel felkérhetik őket. Nem mennek a teraszra, a bárba, a tánctermen kívülre. Nem mennek a legsötétebb, legtávolabbi sarokba, és nem teszik fel a lábukat. Az, aki táncolni szeretne, nagy valószínűséggel a következő helyek egyikén található:

• A táncparketten
• A táncparkett szélén állva
• Közvetlen a táncparkett mellett ülve

Teremt-e szemkontaktust?

Ez már egy kicsit trükkösebb. Ha valakit nem ismersz jól, vagy a helyzetéből nem tudod megítélni, hogy akar-e táncolni, próbálj szemkontaktust teremteni. Ha erre egyáltalán nem hajlandó, és nem is mosolyog, akkor lehet, hogy nem akar táncolni. Ha elfordul vagy elindul az ellenkező irányba, akkor ez még inkább valószínű.

Hogyan kérjem fel?

Bárhogy is kérsz fel valakit, az legyen az adott táncos közösséghez illő. Vannak olyan táncok, ahol nem nézik jó szemmel, ha csak a kezedet nyújtod, és nem teszed hozzá szóban: “Szabad egy táncra?” Más helyeken egy kéznyújtás teljesen elfogadott módja a felkérésnek.

Az általános szabály: minél kevésbé ismersz valakit, annál formálisabban kérd fel! Vagyis egy legelső alkalommal mindenképp szóban. Ha egy régi barátodról van szó, akkor sikerrel járhatsz azzal is, ha hátulról nyakoncsípve berángatod a táncparkettre.

Használd a józan eszed!

Sok embernek megvan  az a csodás szokása, hogy a dolgokra nem az alapján tekintenek, ami ésszerű lenne, hanem hogy ők mit is akarnak. Mondjuk például nagyon szeretnék azzal a bizonyos pro-val táncolni. Épp szabadnak tűnik, úgyhogy lecsapok rá, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy fáradt, izzadt, és egyértelműen épp menekül a parkettről. Régi énem azt mondaná: “Szabad egy táncra?”, de új, józan ésszel megáldott énem rájön, hogy ez nem a megfelelő pillanat. Tehát mit teszek?

A táncparketten kívül azt mondom neki: “Szeretnék egy táncot veled, majd ha már alkalmas lesz”. És aztán magára hagyom. Mostanáig minden egyes ember, akinek ezt mondtam, visszatért hozzám egy táncra amikor késznek érezte rá magát. Úgyhogy kérdezz meg magadtól pár dolgot:

• Határozottan valaki mást akar/valaki más akarja őt felkérni?
• Megsérült?
• Ittas?
• Már elég sokszor felkérted/táncoltál vele?*

*Ez néhányszor megtörtént velem. Egy adott estén igyekszem minél több táncossal táncolni, kivéve, ha jelen van egy kedvenc partnerem, akivel ritkán van alkalmam táncolni. Van néhány ember, akik esténként 4-10-szer is felkérnek. Általában alkalmanként 2-3 tánc még oké, de azon túl már soknak érzem, és elkezdem visszautasítani. Szóval próbálj meg nem üldözni embereket, főleg, ha magas szintűek. Az majdnem garantáltan visszautasításhoz vezet.

És mi van, ha ezek után is még mindig SOK visszautasítást kapok?

Megkockáztatom, hogy durvának tűnök, de belegondoltál már, milyen érzéseket kelthetsz az emberekben? Lehet, hogy van egy szokásod, amitől kellemetlenül érzik magukat. Ez bármi lehet, a szájszagtól a durva mozdulatokig. Én kérnék visszajelzést olyan táncosoktól vagy tanároktól, akikben megbízom, hogy mondják el mi lehet a gond (de készülj fel a kritikára!).

Ez különösen igaz, ha valakivel van egy nagyon jó első táncod, de sehogy sem sikerül egy másodikat összehozni. Ez általában valamilyen rossz szokásra utal. Ha pont fordítva van, akkor abban lehet a hiba, ahogy megközelíted az embereket.

Végső soron csak a saját viselkedésünket tudjuk irányítani. Ha valaki nemet mond, nem erőltethetjük, hogy igenre változtassák (és ez így is van rendjén). De az egónkat megkímélhetjük a visszautasítás fájdalmától, ha okosan kérünk és használjuk a józan eszünket.

^{Szerző: Laura Riva
Ford: Coti
(2016. november)}

* – * – * – * – * – * – * – * – *

A felkérés west coast swingben elfogadott “szabályairól” itt olvashatsz: Felkérés-lekérés – hogy is van ez a West Coast Swingben?

(Te is szívesen fordítanál? Vagy találtál valamit, amit érdemesnek találsz a lefordításra? Üzenj nekünk! info@wcshirek.hu )