Ruska Márton
Nekem a tánc sosem volt az életem része. Anno 16 évesen fél évig jártam
társastánc tanfolyamra gimnáziumban, de az csak felületesen foglalkozott
a többféle stílussal, rövid ideig tartott és annyira nem is kötött le.
Világéletemben számítógép előtt ülő kocka voltam, akitől relatíve távol
állt a testmozgás, de egyetemen rábeszéltek páran, hogy menjünk el salsa
órákra. Többször is próbálkoztam ezzel a táncstílussal, de sajnos nem
fogott meg.
Ezektől függetlenül a zene mindig is borzasztóan fontos volt
nekem és a COVID bezártsága után szerettem volna valami közösségi hobbit
elkezdeni. Egy kollégám mutatott pár west coast swing videót és
gondoltam kipróbálom. Járogattam órákra, de körülbelül fél évvel az első
órám után volt egy magyar west coast swinges esemény, ahol a tanárok
bemutatót tartottak. Természetesen ez önmagában is szórakoztató volt, de
a végén megcsavarták az egészet azzal, hogy nem csak a tánc közben
kezdték el lopkodni egymás partnerét, de szerepeket is cseréltek. Ekkor
éreztem meg, hogy ebben a táncban van egy olyan szabadság, amelyet kevés
másban találtam még meg. A zene ad egy alapot, de azon felül mindenkinek
a saját kreativitására van bízva mit csinál és mindenkinek belekerül a
személyiségének egy kis darabja a táncba, így nincs két ember aki
ugyanúgy táncol és nincs két ugyanolyan tánc.