https://danceplace.com/grapevine/5-scientific-reasons-dance-is-the-best-hobby

A szerző megjegyzése: Ezt a cikket úgy alkottam meg, hogy végig kell olvasni elejétől. a. végéig.

Mindannyian imádunk táncolni, de néha nehéz elmondani, hogy valójában miért is. Szerencsére tanulmányok sora magyarázza meg számunkra, miért a tánc a legjobb hobbi az egészségünk, a jól-létünk és a közösség szempontjából is.

#1 – A tánc legyőzi az agy betegségeit

A social dancing* a legjobb tevékenység a demencia lassítására – és ezt tudományosan be is bizonyították! Valójában a tánc 76%-ban képes megakadályozni a demenciát. Ennyire hatékony a páros táncolás alatti “gyorstüzelő” döntéshozatal – főleg a követők tekintetében. Én olyan családból származom, ahol jelentős a demencia előfordulása, így számomra különösen szívmelengető, hogy olyan tevékenységgel tölthetem az időm nagy részét, ami segít olyan sokáig és olyan jól-létben élni, amennyire csak lehetséges.

#2 – A tánc jobb testgyakorlás, mint a legtöbb sport

Tudtad, hogy a tánc akár óránként 750 kalóriát is képes elégetni? Az elég sok! Nem csoda, hogy olyan hihetetlen fitt voltam anno a salsás időmben. Plusz ez akkor is érvényes, ha nem vagy nagyon gyakorlott táncos – feltéve, hogy elég intenzíven csinálod. Összehasonlításképp: egy másik tanulmány kimondta, hogy az intenzív úszás csak kb 300 kalória elégetésére elegendő.

#3 – A tudomány szerint a táncosok boldogabbak és okosabbak

Azt már tudjuk, hogy a demenciát meg tudja állítani – de nem csak ennyi az előnye! A hobbink fantasztikusan jó a boldogságunk és az intelligenciánk tekintetében is. Svéd és angol tanulmányok vizsgálták a tánc és a boldogság közötti összefüggést – és ígéretes eredményekre jutottak. Tini lányoknál drasztikusan javult az önértékelés, a felnőttek pedig kevesebb dühöt, haragot és depressziót tapasztaltak.

Mi persze ezzel már teljesen tisztában voltunk. Az érzés, amikor rálépünk a táncparkettre és eggyé válunk a partnerünkkel, az bizony elképesztő. Semmi sem olyan jó a lelkünknek és a hangulatunknak, mint az az emberi kapcsolat, amit a táncpartnerünkkel élünk át.

#4 – A tánctól jobb leszel az ágyban

Ez se meglepetés! Nem csoda, hogy vannak olyan kultúrák, ahol nem számítasz “igazi férfinak”, ha nem tudsz táncolni. Tanulmányok bizonyítják, hogy amilyen jól táncolsz, annyira tudsz csábítani – akár férfi, akár nő vagy. Kiderült, hogy ha tudod megfelelően használni a csípődet, az remek mutatója annak, hogy milyen partner lehetsz. Nem titok, a legtöbb nő tudja, hogy partnere tánctudása remek mutatója annak, hogy mire számíthat tőle a hálószobában.

#5 – A táncosok jobb emberek

Tudtad, hogy statisztikai értelemben a táncosok nagyobb valószínűséggel törődnek a környezetükkel? Például a táncosok nagyobb valószínűséggel fognak:

• újrahasznosítani, kevesebbet fogyasztani és valamit újrahasználni azért, hogy védjék a bolygót;
• előremutató gondolkodással etikusan vásárolni;
• foglalkozni a nagyüzemi gazdálkodással, vegetarianizmussal, veganizmussal; és
• nagyobb a társadalmi igazságosságérzetük és az empátiájuk.

.

Ez azért elég nagy dolog! Egy olyan közösség részesei vagyunk, ahol nagyon nagy az erkölcsi érzék, a törődés, a közösség érzése. Törődünk azokkal, akik küszködnek és maguk alatt vannak – és úgy tűnik mi vagyunk azok az emberek, akik a legnagyobb valószínűséggel emeljük egymást. Pszichológiai értelemben, a többi emberrel való kapcsolódásunk áthatott minket egy erős empatikus érzékkel (nem csoda, hogy annyi empata van a közösségünkben!) Még a kormányok is elkezdték elismerni a páros táncok közösségekre gyakorolt fontos szerepét.  April Singleton, a Szociális Jóléti Szolgáltatások Minisztériumától még azt is mondta, hogy a táncnak kéne az egyik rehabilitációs programnak lennie a Covid-19 karanténidőszaka után, hogy az embereknek segítsen újra megtanulni, hogyan legyenek egymás közelében.

Következtetés

A tánc nagyon sok jót tesz a világunkban – sok ígéretes új tudományos tanulmánnyal minden évben. Tényleg szerencsések vagyunk, hogy ilyen csodálatos közösség részesei lehetünk, ami ennyi jót tesz a világgal. Felkeltettem az érdeklődésed? Olvass tovább egy részletes értékelésért, amiben megmutatom, miért kell nagyon óvatosnak lenned, amikor megbízol mindabban, amit eddig leírtam.

#1 – A tánc legyőzi az agy betegségeit – majdnem igaz

Igaz, hogy a páros táncokat tanulmányozták és összefüggésbe hozták a demencia csökkenésével. Ennek a cikknek az 5 pontjából ez az, ami a legközelebb áll az igazsághoz. De van itt azért pár dolog:

A források minősége

Nem az eredeti tanulmányt linkeltem (!). Ha lemész a nyúl üregébe, az a forrás, amit idéztem, egészen OK (bár úgy tűnik egyetlen ember kezeli az oldalt, de az része egy nagyobb domain-nak (Stanford.edu), és ha utánanézel a szerzőnek, egész hitelessé lesz. Ugyanakkor, jobb lett volna, hogyha az eredeti tanulmányt linkelem (követem a linkláncolatot egészen az eredetéig), ha az általam leírtak lehető legjobb értelmezhetősége lett volna a célom. Ezt jó észben tartani az összes többi “ténnyel” kapcsolatban is, amiket leírtam!

Egy darabka igazság

Ha elolvasod az eredeti tanulmányt, az ezt mondja: “A szabadidős tevékenységekben való részvételt összefüggésbe hozták a demencia kockázatának csökkenésével, még a base-line kognitív státusz beállítása után is, és miután kizárták azokat a résztvevőket, akiknél valószínűsíthető volt a preklinikai demencia. Kontrollált megfigyelések szükségesek a kognitív szabadidős tevékenységeknek a demencia kockázatára vonatkozó védelmező hatásának megállapítására.” **

Ezek alapján az a megállapításom, hogy “A social dancing* a legjobb tevékenység a demencia lassítására – és ezt tudományosan be is bizonyították” gyakorlatilag hibás. Ahogy az az állításom is, hogy 76%-ban hatásos a demencia megállításában. Mert bár a cikk, amit linkeltem, említi, hogy a tánc rendszerint 76%-os demencia csökkenéshez vezet, ezt nem találtam meg abban a publikációban, amire ők hivatkoztak. Feltételezvén, hogy a Stanford szerzője képes helyesen értékelni az adatokat (amire én nem vagyok képes, mert nem vagyok tudós), még akkor is csak azt állítja, hogy csökkent a demencia, és nem azt, hogy ez egy olyan kezelési módszer, amely hatékonyan megállítja azt. Ez egy kritikus (ám könnyen téveszthető) különbség.

De mégsem teljesen rossz a megállapítás: a táncot tényleg tovább vizsgálják, mint az Alzheimer kór és a demencia egyéb fajtáinak kezelési módját – biztató eredményekkel.

#2 – A tánc mint felsőbbrendű fitness – a tények kifacsarása

Ha követted azokat a linkeket, amiket posztoltam, talán észrevetted, hogy az első “tanulmány” (a fitness blog) csak egyszerűen számokkal dobálózik mindenféle minősítés nélkül – és hogy én a legtöbb kalóriát égető “táncot” emeltem ki: a moshing-ot***. A páros táncokból a swing emelkedik ki 550 körüli értékkel. A második link (a Harvardról) sokkal megbízhatóbb. Ugyanakkor ha figyelsz, észreveheted, hogy a tanulmányuk 30 perces intervallumokra vonatkozik és nem egyórásakra. És testsúly alapján kategorizál. A legkisebb súlyú erőteljesen úszó kb 300 kalóriát éget fél óra alatt, a legmegerőltetőbben táncoló azonos súlyú táncos 200 alatt (és mégcsak nem is a társas táncokat tanulmányozták).

Ez persze nem jelenti azt, hogy a tánc ne lenne egészséges. Ez is egy formája a fizikai fitnessnek. De arra rámutat, hogy mennyire oda kell figyelnünk, amikor különböző számadatokat hasonlítunk össze.

#3 – A tánc boldoggá tesz – le a nyúl üregébe…

Először is, észrevetted, hogy az idézet az Elite Daily-ből volt?

Az Elite Dailytől mehetsz végig a nyúl üregén a többi cikkhez. Ezek közül sokan mintha egymás cikkeire építenének, de nem nehéz leásni és találni két tanulmányt, amire ezek a következtetések alapoznak Svédországból és Angliából. Ugyanakkor nem tiszta, hogy vajon a londoni tanulmányt idézte-e az eredeti cikk, mivel az Elite Daily idézete egy Psychology Today (A pszhichológia ma) cikkre mutat.

Az első egy csoport svéd lányt vizsgált, akiknek már voltak hangulati problémái, és azt tanulmányozták, hogy volt-e a táncóráknak erre hatása. A második angol felnőttek érzelmi reakcióit vizsgálta. Mindkét tanulmánynak voltak pozitív eredményei, és határozottan támogatják azt az eszmét, hogy a tánc elősegíti a boldogságot és csökkenti a szorongást.

Akkor mi a baj?

Ha elolvasod a bekezdésemet, ezt az információt én annak igazolására használom, hogy a páros tánc miért okoz boldogságot. A tanulmányok azonban nem a páros táncokról szólnak; mindkettő kis csoportnyi emberre korlátozódott, akik szóló táncórákat vettek. Egyik tanulmánynak sincs semmi köze ahhoz, hogy az emberi kapcsolódás boldoggá tesz minket; testedzésről szólnak és egy csomó más belső dinamikáról. Az én adataim (még akkor is, ha leásva található igazolt információ) nem támogatják a konklúziómat.

#4- A tánctól jobb leszel az ágyban – a hiányzó láncszem

Vannak tanulmányok, amik azt vizsgálják, hogy milyen típusú tánctól leszel attraktívabb, és vannak olyanok, amelyek egy táncos vonzerejét vizsgálják a szexhormonjaival összefüggésben. De az összes többi információ a legjobb esetben is csak anekdota. Megkérdezett nők gondolták úgy, hogy a tánc megfelelő indikátora a szeretői képességeknek, és ez kétségkívül nem egy sose hallott sztereotípia.

De emlékezz: a cikk címe az, hogy “tudományos érvelés” valami mellett. Ebben az esetben nincs tudományos érvelés amellett, hogy valaki jobb szerető azért, mert vonzó a tánca. Erre csak szóbeszéd van, nem tudományos bizonyíték.

#5 – A táncosok jobb emberek – a totális kitaláció

Észrevetted, hogy a rossz link a harvard.edu-ra mutat? El is visz az egyetem oldalára, ami egyértelműen megbízható forrás tudományos információk terén. Milyen kár, hogy a tanulmányra mutató link hibás…

(Ha eddig nem jöttél volna rá, nem létezik ilyen tanulmány.)

Ez az egész rész teljes egészében kitaláció. A működő link, ami a Facebookra mutat, egy április tréfáé (amit nagyon sokan megosztottak, akik nem értették, hogy az csak egy vicc volt).

Egyáltalán semmilyen tudományos kapcsolat nincsen a jobb emberek és a táncosok között. De ha ez valami, amiben szeretnél hinni, talán bedőltél a szakértelmemnek és a véleményemnek. Jó érzés jól érezni magunkat. Veszélyesen csábító.

Következtetés

Ez a cikk arra szolgál, hogy illusztráljam, mennyire egyszerű az információt hitelesnek feltüntetni. Páran talán gyanút fogtatok olvasás közben, mások gyanútlanok voltak, amíg el nem kezdtem magyarázni, miért is volt mégis gyanús a leírt információ.

Ha gyakori olvasóm vagy, valószínűleg bízol a szavaimban – és a kutatásomban. Ráadásul olyan nézőpontról beszélek, amiben feltehetően szeretnél hinni, hisz táncos vagy. És ez gyakran éppencsak annyira áll közel az igazsághoz, hogy ha kicsit lefölözöm az eredeti publikációt, az már elég arra, hogy ráerősítsen a mondandómra, és te esetleg el is hidd azt.

Ezért olyan veszélyes random cikkeket megosztani a neten anélkül, hogy megértenénk mi van mögöttük. Mert valaki ott kint bízik benned. Ha megosztas valamit, amit nem értesz, az illető talán ezt észre sem veszi. Azt hiszi, megbízható vagy – és hogy amit megosztas, az is megbízható.

Namármost, ha a posztod rád nem jellemző, ha eredendően ellentmond az eredeti állításnak, vagy az olvasó elég sokat tud a témáról, talán bekapcsol a vészjelzője. De ha az általad megosztott pontatlan információ alátámasztani látszik azt, amit amúgy is hisz, akkor mint tény vagy bizonyíték vésődhet be.

“De amúgy is annyi sok szart csinálnak, nem olyan nagy baj, ha ez az egy dolog nem igaz”

Ó dehogynem. Az az egy hamis dolog, amit megosztasz, katalizátora lehet a kétségnek, ami aláás egy amúgy valós előfeltevést. Például mondjuk, hogy van egy borzalmas tánctanár. A technikája rossz, rosszul tanítja a timing-ot és azt mondod róla, hogy a vezetőket arra tanítja, hogy erőltessék a bedöntéseket, mert barátod, Suzie azt mesélte, hogy az egyik tanítványa egyszer ezt csinálta vele.

Csakhogy valójában ezt nem tanítja. Nem túl jók a bedöntései, de soha senkinek nem mondta, hogy a partnerét erőltesse bele. Igazából azt tanítja, hogy a követőnek kell kontrollálnia a bedöntést. Így ezzel a kijelentéseddelmost gyengítetted azt az álláspontodat, hogy ez a tánctanár nem tud semmit. És akik kedvelik a tanítási stílusát, ezt példának fogják felhasználni arra, hogy mennyire igazságtalanul bánnak vele.

Ennek a fordítottja is igaz. Ha egy nagyszerű tanár hibázik, a legrosszabb, amit tehetsz, hogy megmagyarázod, valójában miért van az a dolog mégis úgy jól. Ezzel aláásod a saját megítélésedet, hogy valóban képes vagy megérteni a szituációt, és az általad adott információk pontosságát is.

Te vagy felelős minden egyes információdarabkáért, amit megosztasz. Követeld meg a lehető legtökéletesebb pontosságot, vagy hagyd, hogy az internet egy elveszett szegletében ragadjon. Ha muszáj megosztanod, mert van benne valami nagyon úttörő dolog, magyarázd meg, hogy a pontatlansága ellenére miért osztod meg.

“De jónak tűnik!”

A megérzés a lehető legrosszabb módja annak, hogy valamit meghatározz. Ez az oka annak, hogy a bírósági rendszer nagyon igyekszik nem az alapján ítélni, hogy valaki mennyire jól adja elő magát. A megérzéseink hihetetlenül becsapósak és nagyon könnyű átverni őket. A vonzerő, a beszédstílus, a kommunikáció tisztasága, a hangnem, az öltözet… ez mind tűnhet “megbízhatónak”, vagy nem.

Például, az asperger szindrómások hihetetlen intelligensek és önzetlenek tudnak lenni – de a beszédmintáik miatt és azért, ahogyan prezentálják magukat, teljesen megbízhatatlannak tűnhetnek. Valaki, aki nagyon nagy tudós, lehet nagyon rossz az empatikus kommunikációban, így a nagyon is helyes adatait “megbízhatatlannak” gondolhatják pusztán azért, mert a szavai, amikkel azokat leírja, hidegnek vagy embertelennek hatnak.

Ugyanakkor egy jó előadó szinte bármit el tud neked adni. Ezért olyan jók a jó értékesítők abban, amit csinálnak, még akkor is, ha valójában nem ők állnak a projekt mögött. (Mint amikor azt mondják az ügyfélnek “Persze, hogy megcsináljuk!”, és a háttérben felhördülnek a programozók a teljesíthetetlen ígéreten.)

Röviden: a megérzéseid a legmegbízhatatlanabb forrásaid a megosztott információ pontosságának az ellenőrzésében. Szívás, de ez az igazság.

Az én ellenörzőlistám

Itt az én saját ellenörzőlistám, amit akkor használok, ha meg akarok osztani valamit:

1. Megbízható a szerző? Milyen képesítései vannak? 
2. Kihagy-e a cikk bizonyos igazolható információdarabkákat, vagy fest-e hiányos képet azért, hogy alátámassza az igazát? 
3. Ha véleménycikk, ezt eléggé hangsúlyozza, hogy ne keverjék össze egy objektív hírforrással? 
4. A dolgok amiket említ, valóban úgy történtek? 
5. A linkek és idézetek igazolhatók és megbízhatóak alapos vizsgálat után is? 

Végső soron, megosztani valamit csak a buli kedvéért, talán nem árt neked. De megvan a képessége, hogy bántson másokat, ha helytelen. Egy csomó dolgot megoszthatsz, ami nem helytelen. Cicás videókat, vicces mémeket, vicces klipeket, TikTok táncokat… a lista meglehetősen hosszú. Az is oké, ha szatírikus vagy vicces formában vállalsz fel megtörtént dolgokat. 

De Istenem: ha megosztasz valamit, győződj meg róla, hogy a tények igazak. Hogy érted is, hogy miért igazak. Csak egy jó író kell, aki tudja hogyan csűrje csavarja, hogy elvezessen a féligazságok erdejébe.

Boldog szörfölést, boldog táncolást, és vigyázzatok magatokra!

---

A fordító megjegyzései:

*Social dancing: ebben a megközelítésben a többekkel történő táncolás, amit bulinak szoktam fordítani, de ehhez nem kell bulinak lennie. Innentől páros táncnak fordítom.

**bocsi… tudományos blabla, sajna nem értem, ha valaki tud jobb fordítást, dobjon meg vele!!

***bármi legyen is az 😀 “Angolról fordítva-A Moshing egy olyan táncstílus, amelyben a résztvevők egymásba tolódnak vagy csapódnak, jellemzően “agresszív” élő zene alapján. A moshing általában a tömeg közepén történik, általában a színpadhoz közelebb, a “gödör” nevű területen. Célja, hogy energikus legyen és teljes legyen a test érintkezésében. Wikipedia (angol)” Pogó? 🙂

Ford: Coti (2021.május)

5 Scientific Reasons Dance is the Best Hobby