Joel Torgeson: Az út a Bámulatosig a bénázáson keresztül vezet

Élénken emlékszem az első alkalomra, amikor megpróbálkoztam egy testhullámmal: beálltam a tükör elé 45 fokos szögben, felvettem a leglazább arckifejezésemet, és nekikészültem, hogy szabadjára engedjek egy szexi, gördülékeny mozdulatot, amitől mindenki eldobja majd az agyát. Tökéletesen felkészülve tökéletesen kiviteleztem!

Kivéve, hogy úgy néztem ki, mint egy sületlen tökfej, aki vakon próbál valami súlyosat megemelni. Nem volt szexi. Kicsit sem.

Diszkréten csináltam egy 360 fokos fordulatot, megállapítottam, hogy senki más nem volt kitéve a bénázásnak, amit alkottam. Huhh. Visszafordultam a tükörhöz. Ahogy szembenéztem magammal, nem tudtam nem elnevetni magam. Ennyire rossz volt.

Ennél a pontnál nagyon abba akartam hagyni. Visszamenni szépen az alap gyakorlatokhoz, amiken évek óta dolgoztam. Mert az alapokban jó voltam. “Lehet, hogy a testhullám egyszerűen nem nekem való” – gondoltam.

Aztán hirtelen eszembe jutott egy plakát, amit elsőéves koromban a mászófal mellett láttam, ahova gyakran jártam:

“Haver, bénának lenni valamiben az első lépés afelé, hogy úgy kb jó legyél valamiben”

“Jogos” – gondoltam.

Úgyhogy újra megcsináltam.

És újra.

És újra.

Megnéztem egy videót, amin egy pro csinálta a testhullámot, és megpróbáltam túltenni rajta. Aztán megpróbáltam lassan. Próbáltam csak a testem felső részével, aztán csak az alsóval. Mindenképp béna volt.

Nem úgy nézett ki, ahogy a profik csinálják. De – és ez a lényeg, – a végére már inkább volt al dente, mint nyers (sületlen).

És ez már eredmény volt.

Az út a Bámulatosig a bénázáson keresztül vezet

Kimondom egyenesen: ha hajlandó vagy úgy kinézni, mint egy pojáca, akkor sikeresebb leszel a tánctanulásban. Segíteni fog megtanulni gyakorlatilag bármit. Ha nem kényelmetlen számodra, hogy kényelmetlenül érezd magad (és úgy is nézz ki), ez egy alapvető képesség, amire a tanuláshoz szükséged van.

Valamikor az óvoda és az érettségi között mindannyian mintha elveszítenénk ezt a képességünket. Valami a felnőttségben tudat alatt megakadályoz minket abban, hogy bénázzunk, és ezt megbocsássuk magunknak.

Az igazat megvallva, teljesen értem én ezt. A felnőtt világ tele van lehetőségekkel  arra, hogy idiótának tűnj, és mivel a felnőttek természetüknél fogva eleve tudják, hogy hogyan csináljanak mindent tökéletesen (vagy legalábbis titokban ebben egyeztünk meg), bármi ettől eltérő csak kudarc lehet a részünkről.

És azt jobb elkerülni!

Az árnyoldalai annak, ha bénázunk, vagy ami még rosszabb, ha nincs igazunk, még ha csak egyetlen pillanatra is, általában elegendőek ahhoz, hogy valamit egyáltalán meg se próbáljunk. Sokkal könnyebb ott maradni a díványon, mint felállni és szembenézni a kockázattal, hogy bármivel is próbálkozunk, az a végén kudarcba fulladhat.

De van egy megoldás: edzd meg a sebezhetőség-izmodat! Ha edzed magad arra, hogy ne legyen kényelmetlen, amikor kínos szitukba keveredsz, akkor fel leszel vértezve arra, hogy megküzdj a nehézségekkel, amikkel a tánctanulás során találkozol.

A fájdalom és a kényelmetlenség közti különbség

Van egy fontos különbség, aminek tudatában kell lennünk, amikor olyan tevékenységet folytatunk, ami reményeink szerint fejlődéshez vezet: a fájdalom és a kényelmetlenség közötti különbség. Amikor fájdalmas dolgokat csinálunk, az sérüléshez és rossz beidegződésekhez vezethet.

Gondolj például a nyújtásra. Ha mindig csak addig nyújtasz, amíg még teljesen kényelmes a hajlékonyságod tükrében, az eredmény maximum csekélyke lesz. Ha a komfortzónádon túljutsz, a kényelmetlen birodalomba, akkor kerülsz új vizekre. Míg végül ami azelőtt kényelmetlen volt, kényelmessé válik, és az egész folyamatot kezdheted előlről. Így történik a fejlődés.

Ha viszont túllépünk a kényelmen, az általában fájdalmas. A fájdalom a legtöbb esetben nem egy jó dolog. Egy ügyes kis trükk, amit a testünk és az elménk kifejlesztett az evolució évmilliói során, hogy figyelmeztessen rá, amikor valami azzal fenyeget, hogy árt nekünk. Ha a térdhajlatodat nyújtod és túlmész a komfort zónán, és ezzel túl erős fájdalmat okozol, könnyen lehet, hogy elszakítasz pár izomrostot. Ami nem csak még több fájdalmat okoz majd  a következő alkalommal, de meg kell majd küzdj a rugalmasságod csökkenésével is, amíg a gyógyulási folyamat zajlik. Ez nem klassz.

A fájdalom lehet pszichés is. Ha rosszul vagy attól, hogy mások előtt szerepelj, lehet hogy nem egy hatalmas tömeg előtt kellene előszőr színpadra lépned, hogy legyőzd ezt a félelmedet. Egy ilyen tapasztalat fájdalma elképzelhető, hogy örökre elfordít a fellépéstől vagy a tánctól, és az senkinek sem jó.

A trükk az, hogy meg tudd különböztetni ezt a két dolgot.

A modern élet megnehezíti a megkülönböztetést

Ahogy ezt írom, egy babzsák fotelben ülök, ami felveszi a testem alakját. Három méterre tőlem áll a hűtő, tele kajával, amit bármikor megehetek, amikor csak akarok. Az autóm elvisz munkába, és az ágyam megnyugvást ad, amikor alszom. Az élet elég könnyű.

És ez a probléma.

A modern életet úgy tervezték, hogy a komfortzónánkban tartson minket. Több kényelemben van részünk, mint az emberi történelem bármely szakaszában. Egész iparágak épültek arra (valójában a legtöbbjük), hogy ezt a fajta kényelmet a készséges és lelkes fogyasztóknak biztosítsa.

De a személyes fejlődés ritkán fakad kényelemből. Ahhoz, hogy felfedezzük mik lehetnénk, kell, hogy a létünk és a képességeink határait tágítsuk.

Edzeni magad arra, hogy ne éld meg kényelmetlenül a kényelmetlenséget, talán a legfontosabb képesség a táncban és az életben egyaránt. A képesség, hogy jól éld meg a dolgokat, amik nem úgy mennek, ahogy elképzelted, az egyik legjobban vágyott képesség ma a világon. És ez különbözteti meg a nagyszerű táncosokat azoktól, akik csak egyszerűen jók. A jó táncosok a komfortzónájukon belül maradnak. A nagyszerű táncosok folyamatosan tágítják a határaikat,  növelve ezzel azoknak a mozdulatoknak a fajtáit és minőségét, amiket kivitelezni képesek.

Ez a gondolat egyáltalán nem új keletű. Valójában ez a sztoikus filozófia egyik tézise, ami egy, a római uralkodók által támogatott irányzat volt, amit Róma tornácain (latinul: stoa) tanítottak. Nézd meg Tim Ferriss’s Ted Talk-ját (fantasztikus) vagy hallgasd meg  Seneca 18. levelét angolul: On Festivals and Fasting.

Juss túl a bénázáson

És hogyan alkalmazható mindez a táncra?

Azzal kezdődik, hogy azonosítod a táncodnak azon területeit, ahol bénának érzed magad. Egy gyakorta hallott példa, hogy a táncosok nem szeretnek videókat nézni a saját táncukról, mert nehéz elfogadni azt az űrt, ami aközött van, ahol tartanak a táncban, és ahol lehetnének. Van egy saját mentális képünk a táncunkról, és elég nehéz lenyelni a keserű pirulát, amikor kiderül, hogy a képzeletünk és a valóság nem egyezik.

Nézz a mélyére ennek a kényelmetlen érzésnek!

A kezdeti fájdalom mögött, ahogy nézed magad, amint nem érsz fel a saját elvárásaidhoz, ott van a lehetőség, hogy megértsd azt, hogy hol tartasz, hogy ezt elfogadd, és ez alapján felépíts egy tervet, ami majd előre visz. Azzal, hogy elfogadod a bénázást, amit látsz, lehetőséget teremtesz saját magad számára, hogy a fantasztikus felé haladhass. Ha viszont vakon mész tovább, anélkül, hogy elismernéd hol is tartasz valójában, az utad nagy valószínűséggel eltérít majd, vagy nem visz egyáltalán sehová.

Ugyanez vonatkozik a tükör előtt gyakorlásra: eleinte idétlennek tűnhet, és ennek kényelmetlensége miatt lehet, hogy majd el akarsz fordulni, de ne hagyd magad! Nézz a mélyére a kényelmetlen érzésnek és engedd meg magadnak, hogy újra és újra elbénázd, mielőtt meg tudod jól csinálni. Meglesz a jutalmad.

Ugyanezt mondhatjuk el a fellépésekről és a versenyekről is. Sokan nem űzik ezeket, mert kényelmetlenül érzik magukat benne, és félnek a visszautasítástól és a kudarctól. És valóban, mindkettőnél fokozottabb ezeknek a lehetősége, de a jutalmuk messze felülmúlja a kockázatokat. Mind a fellépés, mind a versenyzés lehetőséget biztosít számodra, hogy a táncodat új szintre emeld, és kénytelen legyél alkalmazni azokat a dolgokat, amiket megtanultál. Eleinte kicsit kényelmetlen, de eljuthatsz oda, hogy csodás eredményeket produkálj a táncodban.

Csak úgy fogod megtalálni a potenciálodat, ha kitágítod a táncos komfortzónád határait. Ha mindig ott maradsz, ahol a dolgok kényelmesek, akkor mindig csak ugyanaz fog történni: ugyanolyan maradsz.

A legtöbb ember, akit ismerek, szeretne fejlődni, de lehet, hogy mi vagyunk a kisebbség. Szerinted?

Fontos emlékeztető: a bénázás nem a végcél

Szóval most már teljesen elfogadtad a bénázásodat, igaz? Hurrá! Néhány nap gondos próbálkozás után a táncod most már így néz ki:

Hadd írjam le újra a tézisem: Az út a bámulatosig a bénázáson keresztül vezet. Nem áll meg kényelmesen a bénázásnál és ácsorog ott az idők végezetéig.

Tartsd észben, hogy a cél az, hogy bámulatos legyél. Igen, valóban le kell ásnunk a bénázás mélyére mielőtt elérjük a nagyság csúcsát, de arról is meg kell győződünk, hogy elkezdtünk felfelé mászni, kifelé a völgyből amilyen gyorsan csak lehetséges.

Vagy így is gondolhatsz rá:

Óvakodj a rossz beidegződésektől!

A bámulatossá való válás folyamata egy ismétlődő folyamat. Ez azt jelenti, hogy dolgozunk valamin, ami így jobbá válik, és aztán visszamegyünk az elejére, szétszedjük és újra összerakjuk, hogy valami még jobb legyen belőle.

Itt egy szedett-vedett rajz, hogy jobban értsd:

Világos? Gondoltam.

A lényeg, hogy fókuszálj a jobbá válás folyamatára (ez a fejlődés ismétlési hurok) és ne a produktumra (“All-Star akarok lenni”), és így valószínűbb, hogy messzebbre is jutsz és még jobban is fogod magad érezni közben. Senki sem lesz jobb egyik napról a másikra – mindenki a saját tempójában halad.

Tehát: menj táncolni!

Szóval menj és csináld! Vegyél pár csoportos órát vagy csinálj bokaerősítő gyakorlatokat. Gyakorold a karmozdulataidat egy tükör előtt, amíg már nem úgy nézel ki, mint egy madár, ami nem tud repülni, de azért próbálkozik. Nézz a mélyére azoknak a dolgoknak, amikkel kapcsolatban kényelmetlenül érzed magad, és haladj a csodálatossá válás útján.

Senki nem fogja mindezt megcsinálni helyetted. Csak te döntheted el, hogy maradsz a kényelemben és lassan fejlődsz, vagy gyorsan haladsz egy csomó hibával, amikből majd tanulhatsz. Az eszközök általában már ott vannak a kezedben. Használni is fogod őket, annak ellenére, hogy a büszkeséged csorbát szenvedhet közben? Remélem.

A testhullámom nagyon sokáig volt béna. Még mindig nem tökéletes. Dolgozom rajta, hogy még fantasztikusabb és kevésbé béna legyen. Folyamatosan.

És ha minden kötél szakad, emlékezz erre:

Az út a bámulatosig a bénázáson keresztül vezet.

Találkozunk a parketten!

The Road to Awesome Goes Straight Through Awkward

*****************************

Írta: Joel Torgeson
Ford: Coti (2020.március)

2024 március

hét ked sze csü pén szo vas
1
  • Goldance Baseline (meghívásos) Zsolt-Timi
2
3
4
  • Swinghearts páros technika - Andi és Zoli
5
6
  • Krisztánc Technika óra
7
  • Goldance TTT practice (KH1 szinttől) Timi-Zsolt
8
9
10
11
  • Swinghearts páros technika - Andi és Zoli
12
13
  • Krisztánc Technika óra
14
  • Goldance TTT practice (KH1 szinttől) Timi-Zsolt
15
  • Goldance Baseline (meghívásos) Zsolt-Timi
16
  • Szeged gyakorló est
17
18
  • Swinghearts páros technika - Andi és Zoli
19
20
  • Krisztánc Technika óra
21
  • Goldance TTT practice (KH1 szinttől) Timi-Zsolt
22
  • Szeged gyakorló est
  • Goldance Baseline (meghívásos) Zsolt-Timi
23
24
25
  • Swinghearts páros technika - Andi és Zoli
26
27
  • Krisztánc Technika óra
28
  • Goldance TTT practice (KH1 szinttől) Timi-Zsolt
29
  • Goldance Baseline (meghívásos) Zsolt-Timi
30
31