Nyilván láttál már Jack&Jill versenyt. Talán versenyeztél is, talán gondolkozol rajta, talán megfogadtad, hogy te ugyan soha.. De mindegy, hogy melyik táborba tartozol, hasznos lehet számodra, ha megérted a Jack&Jill versenyek természetét és struktúráját. Összegyűjtöttem hát tizet a leggyakrabban feltett kérdések közül.

Versenyezzek?

Ez személyes döntés kérdése. A hozzáállásod, az elvárásaid és kilátásaid a versenyekkel kapcsolatban kell, hogy az elsődleges szempont legyen, amikor döntesz, hogy versenyezz vagy sem.

Első alkalommal versenyző tanítványaimnak azt szoktam javasolni, hogy amennyiben összetörné, ha nem jut döntőbe, akkor ne versenyezzen – mert nagy valószínűséggel nem fogsz döntőbe jutni, főleg az első versenyeden nem. Vannak, akik évekig nem jutnak döntőbe, és nem bánják (vagy csak kicsit), mert így is jól érzik közben magukat. Vannak, akik egyszer nem jutnak be, totál kiakadnak rajta, és soha többet nem akarnak versenyezni. 

Ami engem illet, én a győzelemért versenyzek – de nem várom azt el. Ez egy fontos elhatározás. Mert a versenyekben a szerencse és a képességek is szerepet játszanak, emiatt egyszerűen logikusan nem várhatod el a győzelmet – vagy hogy egyáltalán jó helyezést érj el. Valakinek utolsónak kell lennie – és ez a valaki valószínűleg valamikor épp te leszel. Még az is lehet, hogy hosszú időn keresztül leszel te. Ennek illusztrálására van egy közismert történet egy nagyon jó követőről, aki egy egész éven keresztül mindig utolsó lett a Zouk korai intermediate divíziójában. Aztán több nagynevű nemzetközi versenyt nyert meg zsinórban, és végül még így is mindenki előtt jutott fel advanced-ba.

A versenyzés eléggé stresszes is tud lenni. Van, aki szereti ezt a fajta adrenalin löketet és a kihívást – főleg azok, akik valamilyen előadói vagy kompetitív háttérrel rendelkeznek. Az tuti, hogy én IMÁDOM – függetlenül a kimenetelétől. Vannak olyanok is, akik imádnak szerepelni, de versenyezni nem, amiatt, hogy ott bírálják a teljesítményüket. Néhányan személyes kihívásként tekintenek a versenyzésre, hogy legyőzzék a félelmüket és a szorongásukat, és a legkevésbé sem érdekli őket, hogy döntőbe jutnak-e vagy sem. Én például ismerek egy versenyzőt (aki egy olyan divízióban versenyez, ahol gyakran spotlight van, vagyis a párok egyesével táncolnak), aki azért vesz részt a versenyeken, hogy legyőzze a teljes emlékezetkiesést, ami a versenyeit jellemzi (vagyis hogy EGYÁLTALÁN nem emlékszik arra, hogy mi történt a verseny alatt).

De végső soron, függetlenül attól, hogy a többiek versenyeznek-e, a te döntésedet a saját szükségleteid és kilátásaid kell, hogy vezéreljék. Azt javaslom, hogy csak akkor versenyezz, ha az önértékelésed nem függ a versenyeredményeidtől.

Mennyi tánctanulás után kezdjek el versenyezni?

Bármennyi. Láttam olyan versenyzőket, akik pár órányi tanulás után kezdtek bele, és nagyon jó volt a hozzáállásuk a versenyzéshez, és olyanokat is, akik évek óta táncoltak, de fejben nem voltak készek a versenyzésre. Ha úgy érzed, hogy jól fogod magad érezni közben, akkor csináld – akkor is, ha csak most kezdted a táncot! 

Miért nem következetes a pontozás?

A Relative Placement (magyarul relatív helyezés, a pontozás módszere) azon alapul, hogy a versenyzőket sorba rendezik első, második, harmadik, stb helyre. A helyeket sima pontozás alapján döntik el, de ezeket a pontokat nem teszik közkinccsé a pontozólapokon, csak a bírák által kiosztott helyezéseket. Ahol azt látod az eredményeknél, hogy a versenyzőket nagyon hasonló helyekre sorolta az összes bíró, az azt jelenti, hogy TELJESEN nyilvánvaló volt, hogy ki teljesített jól és ki nem annyira. Például, ha az első helyezettnél csupa egyest látsz, az azt jelenti, hogy nagyon kiemelkedően a legjobbak voltak a csoportban. Aztán a második, harmadik és negyedik helyezések vegyesen szerepelnek. Ez azt mutatja, hogy a következő három páros nagyjából hasonlóan teljesített, és csak kis különbségek voltak a pontozásban, amik döntöttek a helyezéseikről.

Néha a divíziókban annyira hasonló képességű táncosok versenyeznek, hogy ugyanaz az ember kaphat első és utolsó helyezést is. Olyan versenyeken, ahol több páros van egyszerre a parketten, az is befolyásolhatja az eredményt, hogy melyik bíró mikor nézett téged. Például, az egyik a legjobb 30 másodpercedet látta, míg egy másik talán a legrosszabb 30-at. Ez az egyik szerencsefaktor a Jack&Jill versenyeknél. 

Az emberek szeretnek velem táncolni a bulikban. Miért nem jutok döntőbe?

Bár a Jack&Jill versenyeken sok a buli-elem, de nem csak erről szólnak. A buliban kedvelt táncosok, akiknek ugyanakkor jó a technikájuk is, gyakran érnek el jó helyezéseket, mert a kapcsolatuk emeli a partnerüket, és még erős egyedi képességeik is vannak. Ugyanakkor azok a kedvelt bulitáncosok, akiknek gondjaik vannak a mozdulatok esztétikájával, gyakran találják magukat a döntőkön kívül, mert az elődöntőkben a bírák egyénenként nézik a versenyzőket, és figyelembe veszik a mozdulatok technikai és esztétikai értékét is. És így, bár a kapcsolódásuk a partnerhez lehet látványos, de ahogyan kinéznek tánc közben, és ahogyan hatnak a partnereikre talán nem elég ahhoz, hogy a technikai hiányosságaikat palástolják. És fordítva, néhányan, akiknek nehezebb a kapcsolódás, jobban teljesíthetnek a versenyeken a technikájuk és a táncuk kinézete miatt, amíg egy jól alkalmazkodó partner kompenzálja a kapcsolati hiányosságaikat. 

Nem igazságtalan, hogy nem az egész táncom alapján bírálnak?

Ha figyelembe veszed, hogy ez egy olyan verseny, ahol a képességek és a szerencse is szerepet játszanak, akkor nem. Ahhoz, hogy elfogadd a Jack&Jill pontozási rendszerét, fel kell ismerned, hogy a verseny nem csupán egyéni/páros értékek meglétén alapszik. Ha nem tetszik a szerencsefaktor, akkor lehet inkább Classic versenyen kellene indulnod, ahol saját pároddal, koreográfiával versenyezhetsz, és ahol a teljes figyelem rád irányul a versenyen.

Hogyan lehetek kevésbé stresszes?

Mindenki másképp tudja lenyugtatni az elméjét és a testét verseny előtt. Én például félrevonulok egy kicsit nyújtani és bemelegíteni egyedül, csendben. Mások szeretnek beszélgetni, vagy bemelegítő táncokkal relaxálnak, megint mások teljesen kizárják a versenyt, amíg ők nem következnek. 

Hacsak nem vagy rendszeres fogyasztó, az alkoholt (és egyéb szereket) általában nem javaslom, mint lazító eszközt, mert befolyásolhatja az érzékelésedet – de persze mindenki más.

Összességében, minél többet versenyez, a legtöbb ember annál kevésbé stresszes. Az is segíthet csökkenteni a stresszt, ha rájössz, hogy az emberek nem fognak rossz táncosnak tartani, ha nem sikerül jól a versenyed.

Ha csak alap dolgokat csinálok, nem sikerül a versenyem. De ha mindent beleadok, akkor sem. Most akkor hogy van ez?

A verseny egy olyan dolog, ahol a tiszta ÉS (nem VAGY) bonyolult mozdulatok a nyerők. Szóval ki kell találnod, hogy te (és a partnered) mennyit tudtok kezelni. És azt is el kell döntened, hogy bevállalod a rizikót, vagy biztonságra játszol. Ha valaki más bonyolultabb dolgokat csinál, amik legalább olyan tiszták, mint a te legbonyolultabb mozdulatod vagy az alapjaid, valószínűleg előtted fog végezni. De ha épp mindenki bevállalós, és senkinek nem jön ki jól , akkor az egyszerűbb de tisztább tánc fog jobb helyezést elérni. Ez is része a versenystratégiának.

Miért nem adnak a bírák jobb visszajelzést nekem?

Amikor heateket bírálok (egyszerre több párral a parketten), akkor gyakorlatilag nem ismerem fel az egyes embereket. És nem is raktározom el a memóriámban a látottakat; kiszámolok egy pontszámot, és továbbmegyek. Ez, és az, hogy a bírák nem végig téged néznek, azt jelenti, hogy nincs annyi (ha egyáltalán van) személyre szóló visszajelzésük. Egy spotlight divízióban (ahol a párok egyenként táncolnak), már emlékezhetnek rád, de arra talán már nem, hogy miért adtak neked egy adott helyezést.

Biztos vannak olyan bírák, akiknek nagyon jó a memóriája, és sokkal többre emlékeznek, mint én. De a legtöbben hasonlóak hozzám, és nem emlékeznek sok mindenre. Ilyen esetekben vannak, akik hajlandóak megnézni videófelvételt a táncodról. Van, aki ezért pénzt kér, és van, aki nem. Ha egyéni visszajelzésre vágysz, bármikor vihetsz versenyfelvételt a magánórádra. 

Ha jó versenyző leszek, az emberek majd többet akarnak velem táncolni?

Lesz, aki igen. Ha rendszeresen jól teljesítesz, az nyilván extra láthatóságot biztosít neked, de ez nem szükséges ahhoz, hogy kívánatos táncpartnerként lássanak. Azzal is elérheted ezt, ha csak remek bulitáncossá válsz, demo videókat csinálsz, vagy egyéb módokon veszed ki a részed a közösség életéből. 

Én általában nem jegyzem, hogy ki hogyan teljesít versenyeken. Lehet, hogy tetszik valakinek a stílusa vagy a kisugárzása, de ennek kevés köze van az elért helyezéséhez, és több ahhoz, hogy mennyire tetszik a tánca.

A sikeres versenyzők miért sznobok?

Vannak olyan versenyzők, akik sznobok, és nem szívesen táncolnak alacsonyabb szintű táncosokkal. De ugyanakkor vannak sokan, akik minden táncpartnerüknek sokat adnak – és ez is része annak, ahogyan ezek az emberek kifejlesztették a képességeiket. Én személy szerint úgy gondolom, hogy ennek kevés köze van a versenyzéshez, és több az egyes emberek személyiségéhez.

Végülis, azok között is fogsz találni sznobokat és társasági embereket is, akik nem versenyeznek, vagy nem szeretnek versenyezni.

Végső soron a versenyzés egy olyan vidám tevékenység kéne legyen, aminek kapcsán felfedezheted a saját performatív oldaladat, találkozhatsz emberekkel, és célokat jelölhetsz ki a táncodban. Aztán hogy ezek a dolgok megvalósulnak-e, az attól függ, hogy mit hozol ki a versenyeidből. Szóval fedezd fel (ha akarod), adj neki egy esélyt. Nézd meg, hogy hozzá tud-e a versenyzés adni valamit az esemény-tapasztalataidhoz.

Remélem ez a cikk segített megválaszolni a kérdéseidet a Jack&Jill-ről – ha még mindig maradt benned kérdés, nyugodtan írj kommentet* (az eredeti cikk alá).

***************************

Írta: Laura Riva
Ford: Coti (2020.február)

* vagy tedd fel a kérdésed a Westie Cornerben a Facebook-on!

További versenyzéssel kapcsolatos olvasmányok a Versenyzés cimke alatt!

10 Jack and Jill Questions Answered