Richard Powers: Táncpartnerség

Richard Powers egy érdekes sorozatát osztom most meg veletek fordításban. Eredetileg a második rész volt bakancslistás, de végül úgy döntöttem, sorozatban teljesebb képet mutatnak a témáról. Úgyhogy jönnek sorban itt, ahogy elkészülnek a fordítások. Az eredetiket a képekre kattintva éritek el.  

Dance Partnering: Everyone Is Different

Táncpartnereink: mindenki más

Az emberek sokfélesége az az emberi lét egyik szépsége. Különböző háttérrel és tapasztalatokkal érkezünk, különbözik a korunk, a nemünk és az etnikumunk is. Az, hogy sokféle emberrel érintkezünk, gazdagítja az életünket. Tanulunk és fejlődünk ezen interakciók által.

Így aztán minden táncpartner is más, rengeteg különféle módon: különböző formák és méretek, különböző mozgáskultúrák, különböző szintű táncos tapasztalat, különböző tanulási sebesség, mindenki más tanároktól tanult, vagy nem is volt tanára – csak a barátaitól szedte össze a tudást menet közben.

A social dancing (buliban egymással táncolás, társas tánc) lényege az élvezet. Ezért tiszteljük, sőt csodáljuk, hogy az összes különböző háttér és táncstílus, amivel a többiek érkeztek, mind létjogosult. És élvezetünket leljük abban, hogy alkalmazkodunk a táncolásukban rejlő különbségekhez.  

Hasznunk is származik ezekből az interakciókból. Új mozgásformákat tanulunk, jobb táncossá válunk, és miközben alkalmazkodunk azokhoz, akik különböznek tőlünk, rugalmasabb és alkalmazkodásra képesebb személyekké válunk, növelve ezzel a képességünket, hogy sikeresen navigáljunk át az életen.

Ugyanakkor vannak olyan társastáncosok és tanárok, akik nem értenek egyet az individualitás és a személyes preferenciák létjogosultságával. Határozottan úgy érzik, hogy az övék az egyetlen “helyes” módja a táncolásnak, és hogy minden más változat rossz. Partnereikre ráerőszakolják, hogy pontosan az általuk preferált stílusban táncoljanak, vagy táncukat “helytelennek” titulálják.  (Read the page on “Sketchy Guys”)

Miért csinálják ezt? Magasabbrendűnek szeretnék érezni magukat a többieknél? Vagy hogy könnyebbé tegyék a saját táncukat? Na, ez a második, ez igaz. Elismerjük, hogy tényleg könnyebb lenne táncolni, ha minden partnerünk pontosan ugyanabban a stílusban táncolna, és ugyanazokat a lépéseket és figurákat ismerné. Amennyiben ez egyáltalán lehetséges lenne.

Mindez két kérdéshez vezet:

1) Tényleg jobb ez az uniformizálás, mint a különböző tapasztalatok széles skálája, amit másoktól kaphatunk?

A legtöbben hisszük, hogy erre a válasz a nem, és egy egész könyvet tudnánk írni arról, hogy hányféle haszna van annak, ha a partnerség, a lépések és a figurák széles választékához alkalmazkodunk.

2) Reális ez az uniformizálásra való törekvés? Lehetséges egyáltalán?

A második kérdésre még tisztább a válasz: nem. Az uniformizálásra való törekvés a páros táncokban (social dancing-ben) se nem reális, se nem lehetséges.

Akár tetszik, akár nem, mindenki más. Az emberek azok, akik. Elfogadhatjuk vagy mehetünk ellene is. De harcolni az életnek ezen alapvető ténye ellen a biztos recept egy életen át tartó csalódásra és frusztrációra. Hogyan is lehetne valós egy nem csak egyirányú interperszonális dinamika egyirányú megközelítése?

Nagyon fontos, hogy alkalmazkodni mások stílusához jóval barátságosabb, mint megkövetelni a partnerünktől, hogy a mi szabályainknak megfelelően viselkedjenek. Ez a mások iránti tiszteletünket is megmutatja. És ettől az odaadó hozzáállástól lesz a társas tánc valóban társas.

A táncpartnerség nagyrészt annak művészete és képessége, ahogyan alkalmazkodunk ahhoz a sokféleséghez, amivel a másokkal való tánc során találkozunk. És ahogy talán már tudjátok, ez a folyamat maga az egyik legnagyobb élvezet a társas táncban.

Great Partnering

A jó partnerség

Ha sok tánclépést és figurát ismersz, az klassz. De a társas tánc valódi művészete és legnagyobb élvezete a jó partnerségben rejlik. A vezetők és követők közötti nonverbális kapcsolat a társas tánc esszenciája. És a legjobb partnerség kialakítása nem csak képesség kérdése, hanem hozzáállásé is.

Amikor vezetésről és követésről írok, szeretném először tisztázni, hogy nem igazán kedvelem a “követés” kifejezést. Igen, használom, de egy kissé problematikus, két okból is.

A kevésbé fontos ok az, hogy a “követés” kifejezés néhány ember számára még mindig magában hordozza azt a kora XX. századi (a társastánc “sötét korszakából” származó) jelentést, hogy a vezetés “parancsot”, a követés “engedelmeskedést” jelent. Erről itt olvashatsz többet angolul: Partnering Before and After the Vote. De szerencsére ez a régimódi attitűd mostanra szinte teljesen eltűnt már.

A oka, amiért nem szeretem a “követés” kifejezést az, hogy nem írja le pontosan ezt a szerepet. A táncosok ebben a szerepben nem követnek, hanem interpretálják a jelzéseket és a jeleket olyan éles reagálóképességgel, ami nagyon aktív, egyedi, muzikális és kreatív.

Egy Követő képessége ezen jelek értelmezésére és továbbvitelére intelligenciából és tapasztalatból építkezik. Vezetők, ha jó benyomást akartok tenni a partneretekre, mutassátok meg nekik, hogy tisztelitek ezt az intelligenciát és tapasztalatot. Hogyan? Ha valami olyat csinálnak, amit ti nem terveztetek, ismerjétek el, hogy az is egy valid alternatív interpretációja a ti jelzéseiteknek. Nem követtek el “hibát”.

Nem, ne is csak elismerjétek. Mutassátok meg nekik, hogy nem hibáztak, azzal, hogy a valid alternatív interpretációjukkal együtt folytok! Ők táncolnak – próbáljatok meg lépést tartani velük.

A jelzések interpretálása együtt jár azzal, hogy a Követők rányomják a saját egyéniségük bélyegét a táncra, hozzáadva ízeket, stylingot, muzikalitást és eredetiséget, amit a partnereik nagyra tartanak. Néha saját lábvariációkat találnak ki, amik harmonizálnak a partnerük lábmunkájával.  

           De nem használod ugyanúgy a Követő kifejezést?

De, nem akarom megváltoztatni a táncvilág által használt Vezető és Követő kifejezéseket, és mivel néhányan táncolnak az ellentétes szerepben is, így a fiúk és lányok kifejezés sem mindig helyes. Ezért aztán használom ezeket a kifejezéseket, de szeretném tisztázni, hogy mit értek én követés alatt.

Lehet, hogy ez csak egy apró dolog, de jobban szeretem a Follow (Követő) kifejezést a followerrel szemben (ami magyarul szintén követő), mert a követő (aki követ) passzívabbnak hangzik, és így kevésbé írhat le egy határozottan aktív szerepet. A követő szótári definíciója valaki, aki valaki más nyomában halad. Ezzel szemben a Követő egy dinamikusan aktív táncos. És a vezető szótári definíciója szerint egy fajta magasabb hierarchiát vagy dominanciát feltételez, mint a “falkavezér” (a falka vezetője) kifejezésben, miközben a Vezető csak egy szerep, mint egy kalap, amit valaki magára vesz, és ami ugyanazt a státuszt hordozza, mint a Követő. De ez csak egy személyes preferencia, nem vitatkozom azokkal, akik még mindig a régi vezető és követő kifejezéseket használják.

           A szerepek választhatóak

A múltban a nyugati kultúrában kialakult a férfi Vezetők és a női Követők prototípusa. Ebben filmek és TV műsorok százai segítettek, de a szerepek nem feltétlen nem-specifikusak. A XXI. században jelentősen növekedett azoknak a társasági táncosoknak a száma, akik a másik vagy mindkét szerepet tanulják, és akik felfedezték, hogy mindkét szerep egyformán csodálatos.

           Jobb partnerség

           Barátságos, de egyértelmű

Vezetők! Talán nem kéne kimondanom a nyilvánvalót, de muszáj egyértelmű jelzéseket adnotok a partnereteknek az interpretáláshoz. Ahogy egy tolmács sem tudja a motyogást lefordítani, a táncpartnerek sem tudnak egy motyogós vezetést interpretálni. De az erőltetett vezetés sem segít többet, mint a nagy hangerejű, de érthetetlen motyogás.

A jó Vezetők megtanultak barátságos, meleg tónusban ”beszélni” a partnereikkel. Vezetők, legyetek egyértelműek és precízek, de egyúttal szívélyesek és barátságosak a vezetésetekkel. És rögtön rugalmasak, amikor a partneretek a jelzéseitek egy alternatív interpretációjával áll elő.

           A Flow állapot

A Követő szerep mentálisan és fizikálisan aktív, mint a Flow állapot a sportban.

Csodáljuk azokat a játékosokat, akik briliánsan lavíroznak át a pályán, teljesen tudatában léve a környezetüknek és azonnal reagálva minden pillanatra ahelyett, hogy egy olyan játéktervet követnének, ami már rég nem működik. A fürge, intelligens játékos a relaxált reagálóképesség Flow állapotában van, folyamatosan nagyon aktív figyelmet fordítva a felmerülő lehetőségekre. A Követő szerep a társas táncokban ugyanezt csinálja – nagyon aktív figyelmet fordít a lehetőségekre.

           És a vezetés?

Az is megváltozott a társastáncok sötét kora óta. A legjobb táncosok ma már tudják, hogy a nagyszerű vezetés része a követés. Én jobban szeretem a nyomonkövetés (tracking) kifejezést. A Vezető, miután vezetett egy mozdulatot, nyomon követi a partnere mozdulatait és vele marad, felfogva és reagálva a szituációra, figyelve, hogy merre megy a partnere, hova teszi a lábait, merre tart a lendülete, és melyik következő lépés fog zökkenőmentesen következni a jelenlegi lépéséből. A jó Vezető tudja és fontos neki, hogy mi kényelmes a partnerének, hogy mi élvezetes vagy szórakoztató. A felületes emberek (Sketchy guys) nem tudják. A jó Vezetők a partnerük képességeinek és komfortjának figyelembevételével táncolnak.

A jó Vezetők egyértelműen javasolnak egy lehetőséget, ami más, mint kontrollálni a partnert. Javaslatot tesznek, nem előírnak egy bizonyos mozdulatot. Ha a partnerük nem vevő a javaslatukra (nem “követi” azt), akkor nem fejtenek ki több erőt, hogy ráerőltessék a partnerükre azt.

És ahogy az a Követő szerepben is van, a tudatos Vezető is élvezi a relaxált reagálóképesség Flow állapotát. Mindkét szereplőnek megéri nagyon aktívan figyelni a lehetőségekre. Mindketten rugalmasak maradnak, és folyamatosan alkalmazkodnak a partnerükhöz.

A sportban a Flow állapotot gyakran írják le extatikusnak. A társas táncosok is gyakran írják le a saját Flow élményüket hasonlóképpen.

Tánc közben folyamatosan fedezünk fel új lehetőségeket, amik újabb lehetőségekre nyitják ki az ajtót, szemben a szabályokkal és korlátozásokkal, amik ajtókat zárnak be. Odaadóan alakítjuk a táncunkat, hogy kompatibilis legyen változatos táncpartnereinkkel ahelyett, hogy ragaszkodnánk ahhoz, hogy ők alkalmazkodjanak hozzánk. Élvezzük táncpartnereink egyediségét, és folyamatosan módosítjuk a táncunkat, hogy maximalizáljuk a kényelmüket és az élményüket. Azzal, hogy így teszünk, a saját társas táncos élvezetünket is megduplázzuk.  

És miután felfedezzük ennek a tudatosságnak a hasznát a táncparketten, rájövünk, hogy az az életünk egyéb területeire és kapcsolatainkra is alkalmazható.

 

 

Connection

 

 

Sketchy Guys

 

 

Ford: Coti
2019. április

*Vö.: társastánc – társas tánc (ballroom dance – social dance)

Források:

http://socialdance.stanford.edu/syllabi/different.htm

http://socialdance.stanford.edu/syllabi/partnering.htm

http://socialdance.stanford.edu/syllabi/connection.htm

http://socialdance.stanford.edu/syllabi/sketchy.htm