Kedves vezetők: egy köszönőlevél (TANYA KAREN írása)

A lenti cikk egy fordítás testvéroldalunkról, a latinfo.hu-ról. Az eredeti írást itt találod: DEAR LEADS: A THANK YOU LETTER

Kedves vezető!

Te, akinek van tapasztalatod vagy éppen még nincsen, ideges vagy vagy magabiztos, idegen vagy egyike a legjobb barátaimnak; te, aki hol a social-ben, hol órán vezetsz; néha vezetsz, néha követsz engem, köszönöm.

Megtanulni táncolni egyik félnek sem könnyű. De itt most elsősorban a vezetőkről szeretnék beszélni: annyi energiát fektettek abba, hogy biztonságban érezzük magunkat. Kreatívan kombináltok mozdulatokat és lépéseket, mindezt a zenével összhangban, és néha még nekünk is adtok teret az önkifejezésre.

És sokszor ezt a “melót” egyszerűen csak annyival intézik el, hogy a “vezető nem alkalmazkodott a partner tánctudásához, micsoda bunkóság!”; vagy “a vezető nem a zenére táncolt, milyen zavaró ez!”. Mintha csak úgy intuícióból jönne az a tánctudás. Közben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy sokat kell hibáznunk ahhoz, hogy egy bizonyos tudásnak a mesterei legyünk.

Engedd meg, hogy köszönetet mondjak mindazért, amit tettél vagy megpróbáltál.

Természetesen a listám szubjektív és a saját tapasztalataimon nyugszik. Az itt megosztott érzelmeket nem biztos, hogy mindenki osztja (és valószínűleg egyiket-másikat kritika éri majd). Azonban ez egy őszinte köszönet-lista.

Köszönöm azoknak a vezetőknek, akik

  • A teljes szám alatt mosolyogtak.
  • Nevettek azon, ha elrontottak valamit.
  • Ügyesen átfordították, ha hibáztam egy új lépés-kombinációban anélkül, hogy felfogtam volna, hogy rosszul interpretáltam a vezetést.
  • Felkértek mint kezdőt, és köszönet azoknak is, akik a későbbi hosszas kihagyás után kértek fel.
  • Egyszerűen csak biztattatok ( “meg tudod csinálni”; “jó táncos vagy, nyugi”)
  • Felismerve, hogy valami új számomra, hasznos tippeket adtatok anélkül, hogy azt éreztem volna, kioktattok a parketten vagy arrogánsak lettetek volna.
  • Néha-néha megismételtettetek egy mozdulatot, amit nem ismertem fel, egészen addig, amíg meg nem értettem, anélkül, hogy felhívtátok volna arra a figyelmemet, hogy teljesen mellette voltam annak, amit le szerettetek volna vezetni.
  • Együtt örültetek velem, amikor képes voltam egy új mozdulat végrehajtására. Az örömöm még nagyobb volt ettől.
  • Elfogadtátok, hogy fogalmam sincs bizonyos dolgokról, hisz a tánc utazás. Nem ítélkeztetek afelett, hogy nem tudok valamit, legyen szó a fordítás és pörgés, vagy a lamba-zouk és zouk lambada közötti különbségről.
  • táncstílusotokkal alkalmazkodtatok ahhoz, amit kedvelek. Lehet te voltál az a táncos, aki egy teljes salsa számon át úgy vezettél, hogy nem értél a jobb kezemhez, mert mondtam, hogy lesérültem és nem szeretném kockáztatni a tánccal. Lehetséges, hogy felbátorodva az önbizalmamon inkább az izolációra helyezted a hangsúlyt. Vagy észrevetted, hogy némely bachata alaplépésemben ritmizálok, ezért nagyobb teret engedtél, hogy a lépésekkel és zenével játsszak.
  • Emlékeztél, hogy jogom van ahhoz, hogy ne kövessek le bizonyos mozdulatokat, mert kényelmetlenek voltak, nem éreztem magam biztosnak a végrehajtásukban, vagy egyszerűen csak azt gondoltam, hogy nem lesz elég helyem a táncparketten, hogy biztonságosan megcsináljam őket. És így nem erőltetted, amikor érezted az ellenállást.
  • Gondoskodtál a biztonságomról, figyeltél a körülöttünk táncolókra mielőtt bedöntöttél, illetve a helyes technikát használtad a forgatásoknál és testvezetésnél.
  • Kísérleteztél velem, tiszteletben tartva a tudásomat, hogy mint követő hozzájáruljak a közös tánchoz és kezelted a váratlan helyzeteket anélkül, hogy valamit úgy vezettél volna, hogy az veszélyes lett volna a hiányzó technikai tudás miatt.
  • Időt hagytál a tánctudásom kibontakoztatására és lassan építetted fel a táncot, fokozatosan növelve a nehézségi fokon újabb lépések kipróbálásával. A tudásomnak megfelelően akartál táncolni velem, ahelyett, hogy olyan mozdulatok, lépések követésére kényszerítettél volna, amelyeket nem tudtam volna finoman, biztonságosan vagy gyorsan megoldani (és lehet ezt azért tetted, hogy kihívás elé állíts, de csak a megfelelő mértékig; annyira, hogy új mozdulatokat ismerhettem meg általad anélkül, hogy veszélyben éreztem volna magamat).
  • Velem táncoltál és nem a tudásszintemmel. Ahelyett, hogy a szintemnek megfelelő sort daráltál volna le, ahhoz alkalmazkodtál, ami adott volt és ugyanannyira élvezted a táncot mint én. Te lehettél egyike azon brazil zouk táncosoknak, aki rájött arra, hogy bár kezdő vagyok, de az alap forgásokkal és mozgással tisztában vagyok; az az urban kiz táncos, aki felismerte, hogy nincsenek meg az alapjaim, de a testkövetési technikámat tudta használni a különböző mikro mozdulatok vezetéséhez, vagy azok a kubai salsások, akik sok forgást belevittek a táncunkba, habár a kar használat néha megtévesztő volt számomra.
  • Ráébredtél arra, hogy túl nagy kihívás elé állítottál és fékezted magad. Tudom, hogy nem mindig könnyű belőni a pontos erősségi szintet, de értékelem, hogy kezelted a helyzetet.

  • Kapcsolódtál hozzám, megnyíltál, aminek eredményeként egy csodálatos táncélménnyel lettünk gazdagabbak.
  • Időt és energiát fektettél abba, hogy jó táncos váljék belőled, a kerettől kezdve a muzikalitáson át. Ez bizony nagyon sok munka.
  • Gördülékenyen és puhán vezettél és ezzel csökkentetted a sérülésveszélyt. A táncot kényelmessé tetted számomra és tiszteletben tartottad a követési képességemet.
  • Azt éreztetted velem, hogy szívesen látott vagyok a parketten, legfőképp, amikor még új voltam. Talán be is mutattál pár embernek és tanácsokkal láttál el azzal kapcsolatban, hogy hova érdemes bulizni járni (anélkül, hogy bármilyen hátsó szándék vezérelt volna); egyszerűen csak megkérdezted hogy vagyok, amikor fáradtnak tűntem.
  • Amikor dühös voltam, addig táncoltál velem, amíg jobban nem lettem. Nem voltam jó partner ilyenkor és fogalmam sincs milyen számokra táncoltunk, milyen mozdulatokat követtem le ügyetlenül. Ennek ellenére ezek meghatározó táncélmények számomra.
  • Teret engedtél a kreativitásomnak: akár lábtechnikáról vagy stylingról legyen szó, figyeltél arra, hogyan interpretálom a zenét és alkalmazkodtál hozzám.
  • Bocsásd meg, ha elfelejtettem a neved, vagy rossz néven szólítottalak, rosszul ejtettem ki a neved. Ne haragudj!
  • Engedted, hogy a saját hibáimért én vállaljak felelősséget és ezzel tiszteletben tartottad azt is, amikor jól táncoltam. Ahelyett, hogy a közös táncunkhoz való hozzájárulásomat kisebbítetted volna azzal, hogy azt mondod “ez sosem a követő hibája” azt mondtad, “nem gond, mindannyian követünk el hibákat”.
  • Beleegyeztél, hogy szám közben szerepet cseréljünk. Függetlenül attól, hogy jól csináltuk vagy sem, jó buli volt és értékeltem a nyitottságod és kreativitásod.
  • Követtél órán vagy social-on, hogy gyakorolni tudjam a vezetést. Elismerted azt a tudást, amivel a követő hozzájárul a tánchoz és partnerként tekintettél rám azzal, hogy érzékeltetted a kreativitásom és szabad akaratom iránti tiszteleted azzal, hogy kikérted a véleményemet táncról, zenéről és kapcsolódásról.
  • Úgy táncoltál, mint egy igazi feminista, respektálva, nőnek vagy követőnek lenni nem jelenti azt, hogy alá kell mindenben rendelnem magamat vagy el kell fogadnom oda nem illő viselkedési mintákat.
  • Elfogadtad a kulturális különbözőségünket. Lehet az ölelésem vagy a szemkontaktusom fárasztónak találtad. Úgy tűnhetett, inkább udvarias vagyok mint barátságos, amikor a táncot megköszöntem a végén. Lehet olyan helyről jöttél, ahol a követőnek kell kimondania a tánc végét egy több számból álló blokk után. Amikor bevallottam neked, hogy ez számomra milyen nehéz, szokásoddá vált megkérdezni, hogy szeretnék-e most megállni vagy mehet-e még egy tánc. Bármit is tettél, köszönöm a megértésed.
  • Megkérdeztél, mielőtt olyat vezettél volna, amit nem mindenki szeret, mint a bedöntés vagy sensual bachata.
  • Készségesen elfogadtad az olyan visszajelzéseimet, mint “tudnád a kezemet kevésbé szorosan fogni” avagy “nagyon nem szeretem ezt a mozdulatot. Nem bánod, ha nem csináljuk?” és ennek megfelelően folytattad.
  • Kezdő korodban elhitted, hogy valóban szeretnék veled táncolni. Tudom, hogy félelmetes és gyanítom egész idő alatt azon gondolkodtál, hogy vajon unatkozom-e, de azért remélem, hogy élvezted is picit. Elmondtad, amikor tetszett a tánc velem.
  • Láttad az arcomon, hogy bepánikoltam egy ránk irányított kamerától, és ahelyett, hogy nekiálltál volna pózolni, belevetetted magad a táncba, és olyan jól szórakoztunk, hogy el is felejtkeztem a fotósról. Megállítottál, amikor láttad, hogy fotóznak bennünket pedig elbohóckodtam. (Jót akartál, sajnálom ha elrontottam a profilkép gyanús fényképet).
  • Elfogadtad, hogy egy másik táncstílus ugyanolyan helytálló és bár nehezebb volt vezetned, nem vettél semmibe, mint táncost. Cross-body salsa táncosként le tudom követni (és élvezem is) a kubai salsát, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem álltunk ott meglepve, hogy hogyan interpretáltam a vezetésed, legfőképp, amikor a zene tényleg “kubai” lett.

 

Bizonyára sok mindent kihagytam, ami köszönetet érdemel. Így engedd meg, hogy a legfontosabbal fejezzem be: köszönöm, hogy minden erőddel azon vagy, hogy egy gyönyörű élményben legyen részünk együtt.

 

UI: Kedves követők, ti ugyanúgy megérdemlitek a köszönetet. Hamarosan jövök a listával!

Szerző: Tanya Hayley Karen
Forrás: Socialdancecommunity
Fordította: Kováts Ildikó

Kedves vezetők: egy köszönőlevél