Legutóbbi taxitáncosságom alkalmával elgondolkodtam e jelenségen, beszélgettem is róla pár emberrel, majd végül úgy döntöttem, hogy kicsit utánanézek a történetének és írok belőle nektek egy kis összefoglaló szösszenetet, kiegészítve a saját nézőpontommal (mert keletkezett bennem némi feszültség az elvárásokkal kapcsolatban).

Ezért aztán mélyreható kutatásokba kezdtem elolvastam pár cikket, amit a témáról a neten találtam, és máris rettentő műveltnek érzem magam a témában – vagy legalábbis úgy gondolom, hogy talán nem írok túl nagy butaságokat, ha ezeket itt összefoglalom.

A taxitáncos kifejezést a korai XX. századi amerikai taxitermek fizetett táncosnőire használták előszőr. A férfiak némi aprópénzért táncjegyet vásárolhattak, amiért a taxitáncosnak egy táncot kellett velük táncolnia. Valahogy úgy, mint ebben a kis 1931-es filmrészletben:

 

(Az egész film megnézhető YouTube-on:  https://youtu.be/f8hxmrbIPyQ )

A taxijegy általában 10 centbe került, innen jött a ‘10 centes táncoslány” (dime-a-dance-girl) elnevezés.

A taxitáncos jutalékot kapott az eladott jegyek után (általában az összeg felét, míg a többi a zenekarra, a táncteremre és az egyéb fenntartási költségekre ment), amivel akkoriban napi néhány órányi munkával 2-3-szor jobban keresett, mint a gyárban vagy boltban dolgozó kortársnői. Az elnevezésük pedig valószínűleg  onnan ered, hogy akár egy taxisofőr, a taxitáncos is az ügyféllel eltöltött idő alapján kapta a fizetségét.

 

A fizetett táncpartnerek történetének kezdete az 1849-es aranylázig nyúlik vissza a források szerint, amikor is San Francisco Barbary Coast kerületében a gazdasági fellendülés miatt rengeteg férfi fordult meg – főleg aranyásók és tengerészek. A problémák elkerülése érdekében a férfiak szórakoztatásáról gondoskodni kellett, így megalapították a ‘49 Dance Hall nevű intézményt, ahol a férfiak a női alkalmazottakkal táncolhattak, utóbbiak pedig az elfogyasztott italok után kapták a részesedésüket.

A következő állomás az 1906-os San Franciscó-i földrengés után, a korai jazz muzsika idejében egy új szórakoztató központ kiépítése volt: a Terrific Street, ezen belül is a The So Different Club. Ekkoriban divat volt a tánc, sokan azért érkeztek ide, hogy a legújabb táncokat megtanulhassák. Ebben az időszakban már zsetont kellett venniük, amiért szintén egy táncot kaptak a női alkalmazottakkal.

Aztán 1913-ban San Franciscóban betiltották a táncot azokon a szórakozóhelyeken, ahol alkoholt árusítottak. Ennek hatására nyíltak meg a zárt tánctermek (Closed dance hall), ahova csak férfivendégek léphettek be, és ahol már jegyet kellett venni a táncosnők felkérésére (ticket-a-dance system). Gyakorlatilag ez a rendszer lett az alapja a későbbi taxitermek üzleti modeljének.

Chicagóban ekkoriban a tánciskolák keményen küzdöttek a fennmaradásért, ezért ott is bevezették a tanulóknak az “egy jegyért egy táncot” rendszert. Ezek a helyek lassan népszerűbbek lettek, mint a sima tánctermek (public ballroom), így aztán ez a megoldás végül iskolákon kívül is elkezdett terjedni.

1931-re csak New York cityben már több mint 100 taxiterem volt, ahova 35-50.000 férfi járt heti szinten szórakozni. Azonban a húszas évek közepére különböző mozgalmak elkezdték támadni a taxitermeket, reformokat és engedélyezési eljárásokat sürgetve. San Fransiscóban 1921-ben örökre be is tiltották a taxitáncolást, az 1960-as évekre pedig végleg eltűnt ez a fajta szolgáltatás az USÁ-ból.

A 2000-es években a páros táncok térnyerésével a taxitáncosok is előkerültek, elsősorban olyan helyeken, ahol a nemek aránya nem kiegyensúlyozott. Ebből következően a hölgyek mellett a férfi taxitáncosok is megjelentek, először óceánjárókon, ahol a szingli lányok megtáncoltatása a feladatuk (őket egyébként Dance Host-nak hívják). A Wikipédia szerint a bécsi bálok azok a helyek, ahol pedig reneszánszukat élik a fizetett táncpartnerek.

Bárhogy is nevezzük őket, manapság a taxitáncosok háromféle kategóriába sorolhatók világszerte: önkéntesek, akik elsősorban a közösségért akarnak tenni, a fizetett táncpartnerek, és azok, akik egy-egy eseményen belépőjegyekért vagy egyéb juttatásokért cserébe táncoltatják a fizetővendégeket.

Mi kell ahhoz, hogy valaki jó taxitáncos legyen? Elsősorban talán az, hogy jó legyen vele táncolni. Egy fizetett táncpartnernek nyilván magasabb szintű képességekkel kell rendelkeznie a tánc terén, mint egy önkéntesnek, de nagyon fontos kritérium, hogy az illető képes legyen minden egyes partnerének maximális figyelmet biztosítani, táncát az illető képzettségének és kényelmének megfelelően igazítani. Tanácsadás, kritika a tánccal kapcsolatban csakis akkor megengedett és elfogadható tőlük, amennyiben azt a táncpartner kifejezetten kéri.

Manapság taxitáncosnak lenni önmagában megtiszteltetés és kiváltság. Ha egy eseményszervező felkér valakit, hogy taxizzon az eseményén, az valószínűleg azt jelenti, hogy jó táncosnak tartja, hogy jó vele táncolni, hogy az emberek kedvelik, és ami a legfontosabb: olyan embernek látják, aki képes valaki estéjét szebbé tenni!

…..

És akkor lássuk mi a helyzet ma, Magyarországon!

Vagyis hát leginkább Budapesten, és nyilván WCS tekintetében.

Itthon mostanában (már egy jó ideje), havonta egy alkalommal, a Swinghearts bulijaiban találkozhattok taxitáncosokkal (keresd a bulinaptárban!). Megkülönböztetésül kitűzőt viselnek, ezzel jelzik, hogy nyitottak egy táncra bárkivel. Ezen önként vállalt szolgálatukért kedvezményt kapnak a belépőjegy árából, és néhány órán keresztül biztosak lehettek benne, hogy nem fognak nemet mondani egy felkérésre (nem mintha amúgy ez nagyon jellemző lenne a közösségre, mármint hogy az emberek nemet mondanának a felkérésre). És ezért még fizetnetek sem kell, mint régen, leszámítva persze a bulibelépő árát, cserébe viszont a taxisok nem ebből fognak meggazdagodni vagy akár megélni, ami még egy ok arra, hogy elhiggyétek, ezt a taxizást ők tényleg szívesen csinálják.

Na de mi is a célja ma a taxitáncosok szolgálatba állításának, és ennek fényében mi a feladata a taxitáncosnak?

Nos, a cél természetesen az integráció elősegítése, a buli beindítása és pörgetése. Hogy a félénkebb táncosok, akik nem mernek haladóbbakat normális körülmények között felkérni; vagy a kezdőbbek, akik azt gondolják, hogy még nem elég jók ahhoz, hogy haladóbbakat felkérjenek; vagy az újak, akik még alig ismernek valakit, akit felkérhetnének; vagy az introvertáltak, akik úgy általában nem nagyon kérnek fel senkit, biztonságos körülmények között (értsd: a visszautasítás lehetőségét kizárva, a közösség elismert tagjaival, vagyis bizonyos szempontból nem teljesen idegenekkel) juthassanak kellemes táncos élményekhez, amivel azt érjük el (az alapvető emberi jótétemény és a taxisok gyülekező karma-jópontjai, valamint remek alap-gyakorlási lehetőségei mellett), hogy az újabbak is szívesen jönnek buliba, esetleg a következőbe is eljönnek, aztán talán már egy másik típusúba is, ahol nincs taxizás, mert jól érzik magukat, ismerkednek, integrálódnak, ráéreznek a tánc (a WCS!) szépségeire, igényük lesz a fejlődésre (remélhetőleg, mert azért van ebben veszély is, itt van erről egy remek kis írás), és végső soron ettől az akciótól növekedik és fejlődik a közösségünk is.

És akkor térjünk rá a feketelevesre, a Taxisok feladatára.
(Innentől szigorúan a saját személyes véleményem következik! Nagyon fontos, hogy az itt leírtak NEM a közösség elfogadott nézőpontját tükrözik, pusztán személyes eszmefuttatásomat vetettem weboldalra!).

A buli szervezőjének szempontjából nyilván az lenne a kívánatos, ha a taxisok minden üldögélő bulizót megtáncoltatnának, vagyis felkérnének. Na de nem véletlenül néztem én utána a taxizás történetének, ami ugye azzal kezdődött, hogy a férfiak taxijegyet vettek, és azzal kérték fel a taxis hölgyeket…

Manapság azonban nem csak lányok taxiznak, hanem érthető módon fiúk is, hiszen teljesen más a mai helyzet: a férfi-női arány a bulikban és az egész közösségben a nők javára tolódik el (vagyis miket beszélek, pont, hogy a férfiak javára, hisz a nők vannak többségben!), ezért logikus, hogy szükség van férfi taxisokra, akik a parlagon heverő petrezselyemárusokat megtáncoltatják. Na de mi a helyzet a női taxisokkal? Nekik feladatuk-e az üldögélő fiúk, férfiak felkérése, miközben tele van a buli üldögélő lányokkal is, és jól látható helyen hordják a taxis jelvényt, jelezvén ezzel hajlandóságukat a táncra?

Nos, egyrészről igen, ha bátortalan kezdőről van szó, persze. És a többiek? A haladóbbak, a beszélgetők?

Először is, a nézőpontom megvilágítására válasszuk külön a férfi és női taxitáncosokat.

A férfiaknak alapvetően és nagy általánosságban véve a vérében van a vadászösztön, a felkérés elvileg nem okoz nekik gondot, sőt sokan kifejezetten szeretik, ha ők választhatnak. Nyilván vannak kivételek, vannak, akik tartanak a visszautasítástól, és olyanok is vannak, akiknek hízeleg, ha felkérik őket. (És persze vannak olyan lányok, akik ezt probléma nélkül meg is teszik, és ez a WCS közösségben megszokott, elfogadott és mindennapos is.)

A nők többsége jobban szereti, ha rá vadásznak, mint ha neki kell vadásznia. Ez amolyan ősi dolog, és bár manapság úgy tűnik, ez az általánosítás már nem nagyon állja meg a helyét, én ebben a kérdésben konzervatív álláspontot képviselek és mélyen hiszek abban, hogy a látszat csal, még ha ebben is akad néhány kivétel.

Ki számít “petrezselyemárusnak”?

A lányok a buliban, ha éppen nem táncolnak, elég sokszor beszélgetnek. Ha jól megfigyeljük őket, kétféle beszélgetést láthatunk:

-Vannak, akik a kanapén ülve arra várnak, hogy felkérjék őket, esetleg kedvük vagy alkalmuk legyen arra, hogy ők kérjenek fel valakit. Ezt az üres időt töltik ki azzal, hogy ha már egymás mellé kerültek, beszélgetnek. Általában ilyenkor ugyanúgy a táncparkett felé fordulva ülnek és azt figyelve beszélgetnek.

-Néha előfordul, hogy a beszélgetés mélyebbre fordul, és már nem is érdekes, hogy éppen nem táncolhatnak. Ezt egyértelműen észre lehet venni a testbeszéd megváltozásából: már nem a parkett, hanem egymás felé fordulva beszélgetnek, szinte folyamatos szemkontaktust tartva.

A férfiakkal kapcsolatban én úgy látom – és bőven belefér, hogy tévedek e tekintetben -, hogy nagyon ritkán esnek az első csoportba, ha egymással beszélgetnek. Más kérdés persze, hogy mi van akkor, ha ellenkező neműeket látunk beszélgetni – nos, szerintem a testbeszéd akkor is árulkodó!

(Van erről egyébként egy elég jó kis írás itt, a harmadik részt ajánlom figyelmetekbe!)

Saját dilemmám

És mit tapasztaltam én a legutóbbi taxis buliban? Alig volt olyan fiú, aki egyedül üldögélve azt “testbeszélte” volna felém, hogy vágyik arra, hogy felkérjem. Ha nem beszélgettek, akkor szinte egészen picire összehúzódva, befelé fordulva ültek a pamlagon. Aki egyedül üldögélt, azt ettől függetlenül felkértem, és senki sem mondott nemet, sőt, legtöbben kifejezett örömöt mutattak, de a többség, akik nem táncoltak, mély beszélgetésbe bonyolódtak a társaikkal! Nekem pedig ott volt a dilemma, hogy most akkor tegyek eleget a szervező kérésének és robbantsam szét a felkéréssel a beszélgetőket (amitől én ki szoktam akadni, ha velem teszik meg buliban, mert ritkán bár, de előfordul, hogy komoly, mély beszélgetésbe sikerül elegyedni valakivel), vagy hallgassak a női megérzésemre, és hagyjam őket békén, amíg be nem fejezik?

Szóval ott vannak az elődeink, akiknek a felkéréséért a férfiak még anyagi áldozatot is hoztak, és itt vagyunk mi, a XXI. századi nők, akik ha érvényesülni akarnak, akkor meg kell hazudtolniuk eredendő természetüket, vagy ha jófejek akarnak lenni, el kell fogadniuk a modern kori taxizás szabályait. De vannak-e valójában ilyen szabályok, vagy épp most alakítjuk őket? És ha vannak, elég rugalmasak-e ahhoz, hogy mindenkinek megfeleljenek? Vagy akinek nem felelnek meg, az ne is taxizzon?

Egy biztos: ha lettek volna taxisok akkor, amikor én kezdtem, én biztosan kihasználtam volna az alkalmat, hogy felkérjem őket.

Coti
2019. február

Források:

https://en.wikipedia.org/wiki/Taxi_dancer 

https://latinfo.hu/taxidancer/

https://books.google.hu/books?id=J-2WzYXRehQC&lpg=PA84&ots=BIwHg2WauY&dq=taxi%20dancer&hl=hu&pg=PP1#v=onepage&q=taxi%20dancer&f=false 

https://www.atlasobscura.com/articles/why-men-in-the-1920s-paid-women-for-spins-around-the-dance-hall

 

http://socialcrashers.com/taxi-dancer-what-does-that-even-mean/ 

http://socialdancecommunity.com/whats-the-deal-with-taxi-dancers/