Joel Torgeson oldalán találtam ezt a kis szösszenetet, ő az új kedvenc blogolóm tánctémában, érdemes olvasgatni az írásait. Ezt itt most le is fordítottam.

How to Be Happy Competing West Coast Swing: Some Subjective Thoughts for Amateur Hobbyists like Me

Hogyan légy boldog west coast swing versenyző: néhány szubjektív gondolat egy amatőr hobbitáncostól, amilyen én vagyok.

A múltkor Sam Hartzell, egy csodálatos táncos és jó barátom, megosztott néhány gondolatot a Facebookon a WCS versenyzésről. Annyira tetszett, hogy megkérdeztem megengedné-e, hogy megosszam itt, és ő nagylelkűen beleegyezett.

De elég belőlem.

Íme Sam Hartzell:

Helló, Sam vagyok.

Ezt úgy egy hónapja írtam, egy évnyi gondolkodás után. A címe:

Hogyan légy boldog west coast swing versenyző: néhány szubjektív gondolat egy amatőr hobbitáncostól, amilyen én vagyok.

 1. A versenyzés gyakran elszomorítja az embereket. Oly könnyű felülni arra az elégedetlenség-hullámra, amin azt érzed, hogy soha nem vagy elég jó. Én nem igazán látok boldog végkifejletet az átlag versenyzői történetekben. Ezért született ez a lista.

2. A versenyeredményeknek semmi hatása arra, hogy ki vagy mint táncos, és egyértelműen semmit nem mondanak arról, hogy ki vagy te, mint személy. A legfőbb dolog, amit megmutatnak az, hogy mennyi gyakorlatod van a táncversenyekben.

3. A bírók a különböző szinteken meghatározott, jellemző dolgokat néznek, és nem feltétlen olyanokat, amikről egy új versenyző azt gondolná, hogy ez teszi a “jó” táncost. Előfordulhat, hogy a Novice divízióban indulsz, kihozod magadból a legjobb, a nyerő Champion utánzatot… és a középdöntőig sem jutsz el.

4. A táncversenyzés mikéntjét kitanulni szórakoztató elfoglaltság, amitől másképp nézel majd a táncodra. A versenyparketten lenni nagyon izgalmas dolog! De emlékezz: a szerencse és a szubjektivitás része a bíráskodásnak, az eredmények látszólagos elfogultságot mutathatnak a fiatalabb táncosok felé, és mivel a followerek többen vannak, mint a leaderek, nekik nehezebb kiemelkedni a tömegből, és gyakran sokkal jobban képzettek, mint a leaderek ugyanabban a divízióban.

5. Akár nyersz, akár vesztesz, emlékezz, hogy ez csak egy apróság, két hét múlva már senki nem fog rá emlékezni. Az emberek a saját dolgaikkal vannak elfoglalva.

6. Alkosd meg a saját versenycéljaidat, és ha eléred azokat, akkor már nyertél! Ez lehet az, hogy először versenyzel. Vagy hogy új kedvenc partnereket találj. Vagy hogy rájöjj a következő dologra, amin dolgoznod kell. Vagy talán nem is a döntőbejutás, hiszen akkor drukkolhatsz a barátaidnak, akik bejutottak – ez egy win-win helyzet! Alkoss olyan megközelítési módot a versenyzéshez, ami pozitív és jó neked és másoknak is; legyen konstruktív, és így élvezetesebb is lesz!

7. Jól kinézni a versenyen nem feltétlen jelenti, hogy jó érzés is táncolni veled. Azok a sikeres versenyzők, akik kemény munkát fektettek a versenyzésbe, nem feltétlen jó bulitáncosok (social dancers). Ezek ugyanis különböző, bár egymáshoz kapcsolódó képességek, mindkettő a saját hozományával és élvezetes kihívásaival. Eredetileg a west coast swing és a WCS versenyek a közösségi táncra (social dance) alapultak, a Jack&Jill volt a mixer.

8. A magasan képzett táncosok talán természetes, hogy a társaikhoz vonzódnak és azokhoz, akikkel versenyeznek, de igazán könnyű odaadó táncosnak is lenni. Még egy kis kapcsolat is messzire vezethet: mindannyian emlékszünk azokra az emberekre, akik mosolyogtak, akik ösztönöztek minket és táncoltak velünk, amikor újak voltunk a táncparketten vagy egy eseményen. Természetesen vannak olyanok, akik az egyik oldalt (a versenyzést vagy a bulizást) jobban élvezik a másiknál. És ez rendben is van.

9. Ne aggódj azon, hogy ki melyik versenyzői szinten van. A divíziók csak azt jelzik, hogy az adott ember melyik kis csoportnyi táncossal oszt meg néhány rövid számot. Azok a táncok, amik a leginkább számítanak, olyan szórakoztató, valódi és odaadó táncosokkal történnek, akikkel jól tudsz kapcsolódni. Nem azért, mert egyik vagy másik divízióban versenyeznek.

10. Mindannyian egyedül járjuk az utunkat a saját tempónkban a saját indíttatásaink miatt. Vigyázz magadra! Az egyetlen személy, akivel végső soron versenyzel az az, aki te voltál, és tanulni szórakoztató! Időről időre nézz vissza, hogy milyen messziről jöttél, légy büszke arra, amit megvalósítottál, és ajánld fel a pizzádat Odinnak!
.

Még egy dolog… Akárhányszor ócskán éreztem magam egy verseny miatt, ha egy baráttal beszélhettem róla, az mérhetetlenül sokat segített. Ha a verseny valaha is egy sötét sarokba taszítana, tudd, hogy nem te vagy az egyetlen táncos, aki így érez – és hogy nem kell egyedül megküzdened ezzel. A táncosoknak éppen elég nehéz meglátni a saját erősségüket és nagyszerűségüket. Szóval ha a barátodnak segítségre van szüksége, akkor nem a “kemény igazság” kell neki a technikáról, hanem valami sokkal igazabb és erőteljesebb igazságra van szüksége, amit a kedvességed tár eléje.

Összefoglalva: táncolni szórakoztató! Versenyezni szórakoztató! A táncosok nagyszerű emberek, akik felemelik egymást (néha szó szerint)! Odin nem szereti az ananászt, és ez az egész egy folyamatos munka!

– Sam Hartzell

*******************************

Ford: Coti 
2018.október

Olvasd el ezt is! Mennyit érnek a versenypontjaid

További versenyzéssel kapcsolatos olvasmányok a Versenyzés cimke alatt!

És ezt olvastad már? AZ ODAADÓ TÁNCOS