Dícsérni tudni kell!
Örök aktualitás.. Az eredeti cikket itt találod: http://grapevine.dzouk.com/how-to-tell-your-dance-partner-that-you-like-them/
A fordítást pedig itt:
Hogyan tudasd a táncpartnereiddel, hogy kedveled őket
A tánc főleg fizikai kifejezőeszköz. Nem mintha mindenki olyan sokat használná a szavakat. Sok esetben a testbeszéd az egyik dolog, ami feloldja a nyelv által teremtett gátakat. Azonban a szavainknak néha nagy ereje van.
Olyan ereje, amit használhatunk nagyon jóra… és nagyon rosszra is… Muahahahahaha!!
A “nagyon rosszra” részt inkább viccnek szántam, bár a nem megfelelő szavak valóban okozhatnak fájdalmat. De mit szólsz ahhoz a tényhez, hogy a megfelelő szavak bámulatos hatást tehetnek a közösségre, a táncpartneredre, és így tovább? A szavaid enyhíthetik a szorongást és a félelmet, megnyugvást adhatnak egy nehéz nap után, valakit ragyogásra késztethetnek, másnak önbizalmat adhatnak.
Egy olyan környezetben, ahol az az általános, hogy a testünket használjuk kifejezőeszközként, hozzászoktunk, hogy feltételezésekbe bocsátkozzunk a testbeszéd mögött rejlő szándékokat illetően. Egy mosoly lehet csak egy udvarias mosoly. Egy tánc, ami nekünk jónak tűnik, lehet csak valaki próbálkozása, hogy ne érezzük magunkat nagyon rosszul. Érzéketlenné váltunk arra az érzéki érintésre, ami azelőtt biztos mércéje volt az egymás iránti érdeklődésnek.
A tánc pont ellenkezője a mindennapi életnek, ahol a viselkedéstől várjuk, hogy világosabbá tegye a verbálisan lefektetett alapokat. Ehelyett mi a szavaktól várjuk, hogy megerősítsék tetteinket és viselkedésünket a táncparketten.
Ez miért olyan fontos egyáltalán?
Volt már olyan táncod, amit nagyon élveztél, de nagyon ideges lettél mert azon aggódtál, hogy vajon a másik is jól érezte-e magát? Talán soha többé nem is kérted fel az illetőt, mert úgy gondoltad, hogy biztosan nem élvezte a táncotokat. És talán mindketten ugyanazt gondoltátok a másikról.
A helyzet az, hogy a pozitív érzéseink verbalizálása nélkül ki vagyunk téve egy testnyelvi találgatós játéknak. Amikor hitelesen és őszintén kinyilvánítjuk a gondolatainkat (főleg a pozitívakat), az megszilárdítja az alapokat. Elmondja a partnerünknek, hogy akarunk-e még egy táncot vagy sem. És kiveszi a félelmet, mint tényezőt a legközelebbi alkalommal, amikor táncra kérjük az illetőt.
És miért ne akarnád, hogy ez a fajta félelem megszűnjön?
A “harmadik fél” probléma
A vicces az, hogy rengeteg bók, jó érzés és elismerés van jelen a táncos színtéren.. a probléma az, hogy a fogadó fél rendszerint nem az az ember, akinek ezeket az információkat hallania kéne.
Például szoktál a barátaidnak arról beszélni, hogy mennyire IMÁDSZ táncolni azzal a bizonyos emberrel? Szoktatok azon elmélkedni, hogy néhány ember milyen keményen dolgozik vagy mennyire fejlődik a közösségben? Most kérdezd meg magadtól, hogy ezekről a dolgokról miért nem azzal az emberrel beszélsz, akire vonatkozik? Nem szeretnéd, ha az emberek elismernének téged, a kemény munkádat, vagy a kapcsolódásod egy másik táncoshoz, szemtől szembe?
Azt javaslom, hogy mutassunk ebben mi példát! Ha mi osztozunk a szereteten, idővel mások is így fognak tenni.
Szóval, hogyan használjuk a szavakat a nagyobb táncos jó érdekében?
Legyél bőkezű!
A szavak első számú szabálya, hogy legyél velük bőkezű! Ha van egy jó gondolatod, ne habozz megosztani azt! Szinte garantálhatom, hogy jó fogadtatása lesz. Nem számít, hogy kinek szól. Legyél bőkezű a szavaiddal, és így egy sokkal egészségesebb, élettel telibb, boldogabb táncos közösséget alkothatsz pusztán azáltal, hogy önmagad adod!
Volt egy szuper táncod az egyik barátoddal? Mondd meg neki: “Basszus, ez egy szuper jó tánc volt!”
Az egyik kezdő sokat fejlődött? Mondd neki: “Tök jól csinálod! Vagy nagyon keményen dolgozol, vagy igazán tehetséges vagy!”
Valaki olyannal táncolsz, akit csodálsz? Tudasd vele: “Te vagy az egyik olyan táncos, akit a legjobban csodálok!”
Tedd mindezt önként és szabadon, anélkül, hogy bármit is várnál cserébe! A bőkezűség egyik ismérve, hogy szívből jön, és nem a valamit valamiért miatt. Ha a válasz egy köszönöm (és semmi más), tök jó. Amikor ilyesmiket közölsz, nem vársz cserébe egy másik bókot. Ha ezt az elvárást el tudod engedni, sokkal egyszerűbbé válik a dicséretet szabadon adni (és kapni).
Lépj túl a félelmeiden!
Lehet nehéz a félelmeiden túllépni és beismerni ezeket a dolgokat egy másik táncosnak. Hogy kimondhasd a véleményed, egy réteget le kell hántanod magadról, és ez egy részedet sebezhetővé teheti. Hogy meglásd a jót a partneredben, félre kell tenned a saját egódat. És félre kell tenned a visszautasítástól és nevetségessé válástól való félelmeidet is.
Barátok között, ahol a sebezhetőség és a közelség már megvan, egyszerűbben teheted túl magad a félelmeken. Ezekkel az emberekkel eleve egy biztonságos buborékban vagy, ahol lehet beszélgetni dolgokról. Ez meg is magyarázza a “harmadik fél” problémát: nem annyira kényelmetlen valakiről egy harmadik személynek beszélni, mert nincs jelen a visszautasítástól való félelem.
Annak érdekében, hogy magad mögött hagyd a félelmet, el kell engednek a saját egódat. Amit mondani akarsz arra van, hogy örömet okozz egy másik embernek. Furcsa módon, amikor valami kedveset mondasz, az nem rólad szól, hanem a címzettről. Ahhoz, hogy jó érzéseket tudj adni egy másik embernek, alázat, szívélyesség, és kedvesség kell, nem pedig a szavaid fogadtatása és megítélése miatt érzett aggodalom.
Hogyan légy jó ebben?
Gyakorolj!
Kezdd azokkal, akik közel állnak hozzád! Ha nem megy szemtől szembe, kezdd egy Facebook üzenettel. Aztán tudasd egy barátoddal egy fantasztikus táncotok után, hogy milyen jól érzed magad. Ezután találj olyanokat a közösségben, akikkel talán még nem vagy olyan közeli viszonyban, és találd meg a csodálatra méltó tulajdonságaikat. Innen pedig haladj tovább ismeretlenek felé, a kedvenc tanáraid felé, és így tovább.
Minél több szeretetet adsz, annál jobban fogod majd magad érezni, amikor másokkal azt érezteted, hogy ők a táncos világ csúcsa. Oszd meg a szeretetet, és oszd meg ezt a cikket a Facebookon a táncos barátaiddal!
—————-
Írta: Laura Riva
Fordította: Coti (2016. március)