Laura Riva két cikkét a képekre kattintva olvashatjátok angolul, a magyar fordítást pedig Bernadettnek köszönhetően a képek alatt!

Kell-e a profiknak táncolniuk a bulikban?

 

Sok táncos azért jár bulikba, hogy táncolhasson kedvenc profi táncosával. Néhány helyen a legkapósabb táncosoknál sorba állnak az emberek, hogy átéljék a „3-5 perc mennyországot”.

Bár van néhány profi, aki keveset táncol bulikban – vagy épp ’túl sokat’ táncol más profikkal.

Megsértenek valamilyen szabályt? Vajon szükség lenne ’előírásra’, vagy ’elvárásra’, hogy egy profi annyit táncoljon, amennyit csak lehet – és mindenkivel, egy este folyamán?

Az én válaszom? Általában, nem.

Milyen profikról beszélünk?

Ez a cikk elsősorban a profik legfelső szintje felé irányul. Ők azok, akik rendszeresen utaznak tánceseményekre és akiket a rendezvény fénypontjaként fizetnek. Workshop-okat tartanak és fő helyen szerepelnek a reklámokban.

Amire a profikat általában szerződtetik

Egy szervező szemszögéből nézve arra ’béreljük’ a profikat, hogy tanítsanak és bemutatót tartsanak. Néhány műfaj (pl. versenyek) esetén lehet ettől eltérés és néhány esetén arra szerződtetnek egy profit, hogy pár órát táncoljon a buliban. Amire szerződtetnek egy profit, arra kötelezhető.

Ha megnézzük egy profi szerződés szerinti kötelezettségeit, akkor az kb. 2-8 órát tesz ki egy nap. Ha egy profi tanár és előadó, versenyző, DJ, vagy bíró, akkor ez inkább az intervallum vége felé mozdul el.

Ha számszerűsítjük a felkészülési időt, akkor minden megtartott óra legalább 1,5 órát jelent. A DJ-knek be kell üzemelniük a berendezésüket. Az előadóknak és versenyzőknek technikai próbáik vannak, fel kell készülniük stb. – és nagyon frissnek kell lenniük, hogy a legjobban teljesítsenek. A bíráknak szellemileg ébernek kell lenniük és készülniük kell a versenyre. Ez mind időt igényel – és egy jól (valamelyest) kipihent profit.

Mit csinálnak a profik emellett

Az esemény által megkövetelt rendszeres kötelezettségeiken kívül a top profikra jellemzően egy hosszú sornyi ember vár, hogy magánórát vegyen. Ez további 2-6 óra tanítást jelenthet naponta.

Ha összeadjuk ezt a két számot, akkor már napi 4-14 óra eltelt tanítással.

Amit a profik még tesznek

Számos eseményen vannak olyan dolgok, amik nem tartoznak a profik normál kötelezettségei közé, mégis elvárják tőlük, hogy megtegyék. Ez nagyon esemény-specifikus, a közös fényképtől kezdve a VIP vacsoráig, vagy előadásig.

Ebben nincs benne az evés, vagy a saját igények, vagy egyéb extra ’tevékenység’, ami a nap folyamán történik és részt kell rajtuk venni.

Ahova a bulin táncolás beillik

Ha egy profi a spektrum alsó határán áll (pl. 4 óra), akkor tipikusan a táncparketten látjuk őket a bulikban. Lehet, hogy nem táncolják végig az egész éjszakát, de jellemzően részt vesznek a bulin legalább az este egy részében. Néhány profi közülük arra használja ezt, hogy a hírnevét építse; mások azért teszik, mert nagyon-nagyon szeretnek buliban táncolni.

Még azon profik is, akik az elkötelezettségi skála legtetején helyezkednek el, rendszerint legalább egy kis időt eltöltenek a bulin, de egy mozgalmas nap után kimerültek lehetnek. Ugyanakkor időben le is kell pihenniük – főleg, ha az esemény megköveteli, hogy másnap korán keljenek, vagy egy nagy show vagy egy verseny elé néznek.

A korlát

A legbulisabb profi számára is létezik egy korlát. Ha valamit rövidre kell szabni a hétvégén, akkor ez rendszerint vagy a buli vagy a magánórák; és a bulit rövidre szabni gazdaságosabb. Főleg azon profi művészek számára, akik a táncon kívül keresik a megélhetésüket, a magánórák jelentik a bevételük fő forrását.

A profiknak szükségük van pihenésre és üresjáratra, hogy működni tudjanak. Egyeseknek kevesebb, másoknak több időre van szüksége. Például, nekem szükségem van alvásra. Ha nem alszom, minden megsínyli.  Az alvásmennyiségemet vagy napközben, üresjáratban kell megkapnom, vagy valamikor az este folyamán.

Ha az első workshopomat 11-kor tartom, 2-4-is versenyzek, technikai próbám van 6-7-ig, és előadok 11-kor, akkor az egyetlen lehetséges alkalom, amikor az alvást be tudom illeszteni, a show után van. Ez azt jelenti, hogy a buliról hamar eljövök (a hajnal 2 óra ’hamarnak’ számít). Viszont, ha 12-kor tanítok, 3-ig versenyzek, majd a nap további részében nincs teendőm, akkor egész éjjel égetem a táncparkettet és délután alszom.

Miért kértük fel a profit, ha nem táncol a buliban?

Ha profi táncos vagy, a hírneved néhány dologra építhető:

• a DJ-skedésed
• a tanításod
• a bulin táncolásod
• a bemutatóid/előadásaid

Vannak olyan profik, akik arról híresek, hogy egész éjjel a táncparketten vannak; és ezt tükröződik a hírnevükben is. Ezzel szemben létezik olyan híres előadó, aki nem táncol egész éjjel.

Mindkét típus vonzza az embereket. Mindkettő különböző ízt ad az eseménynek, amelyen részt vesznek. Néha még egy páron belül is előfordul, hogy az egyikük jelentősen többet táncol, mint a másik. Néhány profi egyaránt jól ismert az előadásairól és arról, hogy egész éjjel táncol.

Tehát, néhány profit nem azért kérnek fel egy eseményre, hogy bulin táncoljon, hanem azért, mert más módon jelent értéket.

Félénk, rosszkedvű vagy sérült profik

Másik szempont bizonyos profik temperamentuma. Az intuícióval szemben, néhány profi nagyon szégyenlős ember. Számos közülük introvertált. Tehát, a nagy bulik, ahol kevés embert ismernek, nem igazán esnek a komfort zónájukba.

Ráadásul, sok profi sérülést szenvedett, ami annak az intenzív fizikai terhelésnek az eredménye, amelynek minden nap kiteszik magukat. Ha túl sok partnerrel táncolnak a buliban, akkor megkockáztatják, hogy egy átmeneti kellemetlenség nagy problémává váljon. Ez duplán igaz, ha a hétvégén nagy bemutató, vagy verseny vár rájuk; egy rossz mozdulat megakadályozhatja, hogy képesek legyenek eleget tenni a kötelezettségeiknek.

Vannak olyan profik is, akik nem önmaguk aznap. Nekem akkor van ilyen, amikor fáradt vagyok. Amikor félig alszom és nem vágyom másra, mint hogy összekuporodjak az ágyban, és egy tényleg jó zene és a tánc felélénkít. Néha még ez sem elég. Tehát lehet, hogy azt választják, hogy kielégítik a szükségleteiket, ahelyett, hogy ’sznobok’ legyenek akkor éjjel.

Miért táncol mégis néhány keményen dolgozó profi

Először is, sok keményen dolgozó profi egyszerűen csak szeret táncolni. Tehát az eseménynek ez a része nem ’munka’ számukra.

Mások arra használják, hogy a népszerűsítsék magukat, hogy több fellépést, vagy jobb díjazást érjenek el. Minél nagyobb a profik vonzereje, amikor részt vesznek egy eseményen, annál értékesebbek a szervezők számára. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnek táncolni – de a különbség ott lehet, hogy elmegy hamar aludni, vagy táncol még néhány órát.

Néhány azonban táncol a bulin – mégsem veszi figyelembe az ’egyszerű’ táncosokat! Micsoda sznobok!

Ha egy buli a profi számára az az idő, amikor lazít, akkor sokuk ennek az időnek egy részét azokkal szeretné tölteni, akik közel állnak hozzá. A tánckörben ők a többi utazó profi.

Ezek a profik azok, akik kihívást jelentenek számukra, energiát adnak nekik, és engedik, hogy a képességeiknek megfelelően a lehető legjobban kifejezzék a zenét. Nem csoda, hogy egymással szeretnének táncolni!

Az idő legnagyobb részében, amikor két profi táncol együtt, nem igazán gondolnak arra, hogy hogyan néz ki a táncuk. Egyszerűen csak azt teszik, ami boldoggá teszi őket. Ez nem hatalmazza fel őket, hogy durvák legyenek egy táncossal, aki felkéri őket egy táncra – de ez a magyarázat a viselkedésükre, ami sznobnak tűnhet, pedig nem rosszindulatú.

(És igen, léteznek olyan profik, akik tényleg sznobok; de ez távol áll a többségtől minden stílusban, amit eddig láttam).

Hogy merészelnek jobban élvezni a táncot egy profival, mint egy egyszerű táncossal!

A legtöbb esetben az ’egyszerű’ táncosok szeretnének a nagy nevekkel táncolni az elképesztő szintű tudásuk miatt. Ez a tudásuk azért alakult ki, mert a tánccal foglalkoznak. Minden nap. Több órán keresztül. Állandóan. Természetes, hogy messze magasabb szinten űzik, amit csinálnak!

Nem mondhatjuk, hogy egy átlagos táncos kihívást jelent egy profinak. Hobby táncosokkal táncolni élvezhető, szórakoztató, izgalmas és még több is lehet – de nem ugyanolyan, mint táncolni egy olyannal, akinek ugyanolyan intenzív órarendje, tapasztalata és elhivatottsága van. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy egy NASA mérnök számára kihívást jelentenek egy másodéves egyetemi mérnök hallgató gondolatai. A beszélgetés lehet szórakoztató, és új ötleteket is felvethet, de egyszerűen nincs meg a tapasztalatok egyensúlya.

De én bulizós profikat akarok!

Amikor egy profi eldönti, hogy táncol-e buliban, mennyi ideig és kivel, akkor a hírnevét építi (akár tudnak róla, akár nem).

Neked talán nem ez jelenti a jó hírnevet – és ez így teljesen rendben van. El tudod dönteni, hogy hol és kire költöd el a pénzed. Kiválasztod, melyik rendezvényekért fizetsz és kinek az óráján veszel részt. Ha buliban táncoló profikat szeretnél, rangsorolj, és költsd a pénzed olyan eseményre, amin azok az

Az esemény szervezői miért nem kényszerítik őket, hogy táncoljanak a buliban?

Nos, lehet, hogy néhány eseményen fizetnek nekik azért, hogy egy bizonyos ideig táncoljanak a buliban; de ez jellemzően azt jelenti, hogy más területektől kell elvonni a forrást. Épp elég nehéz nullszaldósra kihozni egy eseményt extra kiadások hozzáadása nélkül is.

A legtöbb eseményen olcsóbb, ha csak a bulikba mész. Ezért, rossz ötletnek tűnik arra költeni a profira szánt pénzt, hogy táncoljon a buliban, ahelyett, hogy ezt az összeget az órarend erősítésére, vagy más Full Pass programokra használnánk. Ez különösen igaz, ha tudod, hogy egy profi a buli legalább egy részén valószínűleg táncolni fog.

Tehát ha azt szeretnéd, hogy az esemény több bulin töltött órával bízza meg a kedvenc profidat, akkor számíts arra, hogy a hétvégi és bulijegyekre többet kell költened. Egyébként egyszerűen nem kifizetődő a profiknak ezért fizetni.

Ha nem fizetünk egy profinak, hogy táncoljon, akkor sosem mondjuk meg neki, hogy mennyit és kivel kell a buliban táncolnia. Ez az ő döntésük és jogukban áll elutasítani, aludni menni, vagy csak egymással táncolni. Bár, mi biztatjuk őket, hogy töltsenek időt a jelenlevőkkel és táncoljanak velük. Legtöbbjük nagyon boldogan megteszi.

Nos, ez a munkájuk. Nincs ott nekik az egész hét pihenésre?

Valószínűleg nincs.

A legtöbb felső szintű profi hetente utazik. A távolságtól függően ez heti 1-2 napot vesz igénybe. Ehhez hozzá kell adni még egy napot, hogy kipihenjék az időeltolódást.

Ha egy profi olyan eseményre utazik, ami csütörtökön kezdődik és hétfőn végződik, az utazás kipihenése és a csomagolás felemészti a keddi/szerdai üresjárat nagy részét.

Természetesen sok profi tánciskolát is működtet, irányítja az üzleti vállalkozását, mos, és megteszi azokat a mindennapi dolgokat, amiket mi. Ezen kívül gyakorolniuk kell, edzeniük és még sok mást. A profik nem azzal tölti ók a szabadidejüket, hogy semmit sem csinálnak. Ha azt tennék, akkor nem lennének a területük legjobbjai.

Elfogadható elvárások

Az olyan profi, aki buzgón táncol bulin, nagyszerű tanár és kiváló előadó, egy igazi kincs. Hihetetlenül hálásnak kellene lennünk, hogy magunk között tudhatjuk ezeket az embereket és fantasztikus, ha elismerjük a nagyszerű lelküket.

Az azonban, hogy elismerjük ezeknek az embereknek a nagyszerűségét, nem jelenti azt, hogy leírjuk azokat a profikat, akik „nem csinálnak mindent” olyan hatékonyan. Fel kell ismernünk, hogy a profik is emberek és az embereknek korlátai vannak. A testüknek korlátai vannak. Az elméjüknek korlátai vannak. És nem ezek a korlátok teszik őket rossz emberekké vagy profikká.

Az, hogy felkérjük őket egy eseményre, nem jelenti, hogy az egész hétvégére a rabszolgáink lesznek. Nagyon kevés olyan hivatás van, ahol ésszerűen elvárható, hogy az ember folyamatosan rendelkezésünkre álljon, de a „táncművész” nem tartozik közéjük.

Legyünk egy kicsit megértőbbek azokkal az emberekkel szemben, akik inspirálnak, támogatnak és előreviszik ezt a nagyszerű táncot! Adjunk nekik lehetőséget pihenni és szórakozni, hogy amikor kell, akkor tényleg 100 %-ot tudjanak nyújtani. Legalább értékeljük azokat, akik mindent megtesznek, ahelyett, hogy elutasítjuk azokat, akik érzésünk szerint „nem tesznek eleget”, mert nem égetik a táncparkettet egész éjjel.

 

Kell-e a profiknak táncolniuk a bulikban – folytatás

 

Tegnap megjelentettem egy cikket arról, hogy néhány profi miért nem táncol egész este a partikon. Számos táncos válaszolt és úgy érzi, hogy ez szinte kötelező része egy profi munkájának, hiszen a táncosok az ő „alkalmazottjai”.

Néhányuk úgy érzi, nem kötelező, de nem táncolni „bunkóság”. Mások szerint a profik tánca az esemény fénypontja lehet, ezért kellene táncolniuk.

Értem, honnan jönnek ezek az érzések, de pont ezért nem értek velük egyet.

 

„A táncosok a profik alkalmazottjai”

A táncosok nem munkaadók.

Tudom, hogy a táncosok a társadalmunk gerince; de nem alkalmazzák a profikat. Egy szolgáltatás fogyasztójának lenni nem ugyanaz, mint foglalkoztatónak lenni. Olyan ez, mintha a vásárlók „alkalmaznák” az eladót.

Nem a főnökük; őket a bolt tulajdonosa alkalmazza. Azok az emberek, akik fizetnek a szolgálataikért. Nem a vásárlók, akik ruhát vesznek.

De ha fizetsz egy magánóráért, akkor inkább kerülsz megbízói viszonyba a profival. Még mindig nem vagy a munkaadója, de közelebb kerülsz hozzá. Ebben az esetben fizetsz a szolgáltatásaiért.

 

„Táncosok nélkül nem lennének profik”

Nos, igen, de profik, rendezvényszervezők és DJ-k nélkül is olyan lenne a közösség, mint most?

Ugyanannak az ökoszisztémának a tagjai vagyunk. Mindannyian hozzájárulunk. Kicsit túlzó lenne azt állítani, hogy a táncosok az ökoszisztéma egyetlen fontos része és mindenki másnak az ő igényeit kell első helyre tenni.

Lehetnek ők a vér, de nem ők a csontváz – a profik igen. Ők nem az izmok – azok a szervezők és a vezetők. Minden résznek szüksége van a többi részre.

Tehát ugyanannyira kell figyelnünk a profikra és a szervezőkre, mint amennyire a táncosokra.

 

„Ez a munkájuk része”

Amikor azt mondjuk, hogy a profiknak minden körülmények között rendelkezésre kell állniuk, hogy táncoljanak a jelentkezőkkel, akkor arra kérjük őket, hogy ingyen extra munkát végezzenek. Lehet, hogy jó móka ez a munka, de mégiscsak munka.

Tehát, ha a profiknak extra munkát kellene végezniük ingyen, akkor azt mondjuk, hogy a bulikon a népszerűségért kellene táncolniuk.

Ha amúgy is táncolnak a bulin, akkor az nagyszerű! De ez egy extra dolog, amit ezért vagy azért tesznek – nem a munkájuk része.

  

„Teljes állásban dolgozom és mégis táncolok a workshop-ok után!”

A munkád nem a táncolás. Az övéké igen.

Amikor elmész a hétvégén, az a vakációd. Eldöntheted, hogy pontosan mikor mit akarsz csinálni, mikor akarsz aludni stb. Igen, fizetsz, hogy részvehess. És igen, lehet, hogy stresszes a munkád.

De, tánctanárnak lenni szintén heti 40-60 órás elkötelezettséget jelent. Ez nem tartalmazza a bulikat.

Igen, ők választották. De, fáradtnak lenni és vakációzni más, mint fáradtnak lenni egy 14 órás munkanap után. Képzeld el, ha a főnököd követelné, hogy vacsorázz az ügyfelekkel minden nap munka után.

 

 „A profiknak szeretniük KELL bulin táncolni, hogy profik legyenek!”

Nem kérhetjük, hogy egy profi élvezze a bulin táncolást. Ha kérhetnénk, hogy bizonyos emberek szeressenek bizonyos dolgokat, akkor én szeretném a matekot.

Még azokat a dolgokat sem lehet kierőszakolni, amiket szeretek (pl. olvasás). Néhány könyvet nem szeretek. A Gyűrűk Urán elalszom. Ez viszont nem jelenti, hogy rossz olvasó vagy író vagyok.

Sok profi azért táncol legalább néhány órát minden este, mert szeret táncolni. Valószínűleg nem lennének profi táncosok, ha nem élveznék.

Bár, nehéz élvezni bármit is, ha ki vagy merülve, nem fizetnek, és úgy tekintenek rád, mint árucikkre. Még ha a profi szeret is bulin táncolni, nem mindenki élvez minden bulis estét. Adj nekik teret, hogy „ne érdekelje” őket egy-egy este.

 

„Azok a profik, akik nem táncolnak a bulin, bunkók!”

Megállapíthatjuk, hogy azokat a profikat, akik a tőlük elvártnál többet tesznek, csodásnak tartjuk. Ez nagyszerű – és megérdemlik a népszerűséget, amiért megfelelnek az elvárásoknak.

A probléma azonban nem ezeknek a profiknak az elismerése. A gond az, amikor „sznobnak” állítjuk be azokat a profikat, akik nem felelnek meg az elvárásainknak minden este, mert csak egy vagy két órát táncoltak az esti bulikon, vagy inkább a barátaik társaságát preferálják.

A profik nem azt érdemlik, hogy kényszerítsük őket, hogy „találjanak időt” a táncolásra egy 14 órás nap után. Nem azt érdemlik, hogy le kelljen mondaniuk a magánórák bevételéről azért, hogy táncolhassanak a bulin. Ők nem szerződött szolgák.

 

Aktuális viselkedési témák

A legutóbbi cikket körüllengő vita során mindig előkerült a „rosszul viselkedő profi”.

Ahogy sok válasz rámutatott, a durva profik durvaként lesznek ismertek. Csak úgy, mint a mindig ittas profik. Ezek a profik tönkreteszik a saját hírnevüket. Teljesen indokolt, ha mérgesek vagyunk egy profira, aki durván bánik a nem tanító táncosokkal.

Bár, ez más, mint megérteni a profit, aki hamar lefekszik, vagy az este egy részében szívesebben táncol más profikkal. És más, mint azt érezni, hogy a profik ’tartoznak” nekünk valamivel, mert szeretjük a munkájukat.

 

Egy radikális ötlet

Ha fontos, hogy a profik buliba járjanak és szeretnénk támogatni a közösséget, akkor fizetnünk kellene nekik, hogy táncoljanak?

Garantálom, hogy sok profi megborzongana, hogy ha bulira bérelnénk fel őket a workshop-ok és show-k helyett. Engem nagyon elkeserítene, ha egy szervező ezzel keresne meg: „Normál díjat és költségeket fizetek neked, ha 6 órát táncolsz a buliban négy estén keresztül.”

Ha egy rendezvényen 20 profi van és mindegyiküket szeretnénk, ha 4 órát táncolna minden éjjel 100$-os óradíjjal, akkor egy standard hároméjszakás rendezvényen ez 24 000$ plusz kiadást jelentene.

Tegyük fel, hogy egy rendezvényen 200 résztvevő van. Szeretnél 120$-ral többet fizetni azért, hogy kompenzáld a profik plusz idejét?

 

Irreális elvárások

A táncosoknak nem szabad továbbra is úgy gondolkodniuk, hogy a profiknak minden este mindenkivel táncolniuk kell, mert ’tartoznak’ vele.

Meg kell tanulnunk emberként tisztelni a profikat – nem pedig egy varázslatos táncos entitásként. Igen, művészként a munkájuk hihetetlen. Nagyszerű, ha szeretjük a munkájukat – de ezt nem használhatjuk arra, hogy bálványozzuk, vagy ne emberként nézzünk rájuk.

Nem szabad úgy néznünk a nagyszerű táncosokra, mint nagyszerű emberekre. Felelősnek kell tartanunk őket rossz viselkedésükért. Kitalálhatjuk, hogy ismerjük el a nagyszerű képességüket anélkül, hogy a személyüket piedesztálra emelnénk.

Arra is emlékeznünk kell, hogy a művészek nem gépek. Munkát végeznek. Ez az ő hivatásuk. Munkájuk igazságos elismerését érdemlik és engednünk kell, hogy jól érezzék magukat abban a világban, amit támogatnak. Kell, hogy időt szakíthassanak a személyes igényeik és szükségleteik kielégítésére.

Találjunk nagyobb egyensúlyt a profikkal és magunkkal szemben támasztott elvárások között. Felejtsük el a ’mindig szolgálatban álló’ profi gondolatát és fedezzük fel a különbséget aközött, hogy valaki egyszerűen csak nem érzi – és aközött, hogy valakinek ténylegesen rosszak a szándékai.

————–

_{Írta: Laura Riva
Fordította: Antalné Mészáros Bernadett
(2017 nyarán)}

A témához kapcsolódó olvasmány még szintén Laura tollából A TÁNCOS MAJOM ÉS A TÁNCOS ELIT ÖRDÖGI KÖRÉNEK MEGTÖRÉSE.