Az eredeti itt található: http://karenkaye.net/2015/06/13/delusions-of-competence/

Köszönet Ádámnak, hogy megtalálta és megosztotta! És akkor íme a fordítás:

A tudás illúziója

Néhány évvel ezelőtt elkezdtem argentin tangót tanulni. Ennek a nagyon összetett táncnak a tanulása közben a táncaimat frusztrálónak éreztem és nem igazán kielégítőnek. Egészen addig, amíg nem találkoztam Joe-val. A táncaim Joe-val csodálatosak voltak! Minden egyes alkalommal azzal az érzéssel kerültem ki a karjai közül, hogy én vagyok a legelegánsabb, legtehetségesebb táncos a teremben. Azt gondoltam: hű, a tangó könnyebb, mint hittem!

Táncaim Joe-val, aki profi tangótáncos, nem az én, hanem az ő táncos képzettsége miatt voltak fantasztikusak. Egy képzett táncos képes kompenzálni minden hibát, amit egy képzetlen táncos elkövet. Amikor Joe-val táncolok, ha kiesek a ritmusból, ő visszasegít. Rossz lábra érkezem? Azt is megoldja. Ha a keretem vagy a kapcsolatom gyenge, vagy nem a zenére táncolok, ezt mind neki kell ellensúlyoznia. Mindeközben én áldott tudatlanságban élvezem a táncunkat – élvezem látszólagos képességeimet. De Joe-nak plusz munkájába kerül, hogy a táncunk elviselhető / élvezhető legyen, és ne kelljen miatta szégyenkeznünk a többiek előtt.

Sokan gondolják úgy, hogy ha haladóbb táncosokkal táncolnak, attól jobbak lesznek. Tényleg? Ha valaki más kompenzálja minden hibádat, hogy fogsz bármit is megtanulni? Hogyan fogod valaha is megtanulni, hogy ne ess ki a ritmusból, hogy hogyan tartsd kordában a saját lendületedet, az egyensúlyodat, a súlyodat, és hogyan tartsd fenn a folyamatos kapcsolatot?

Meg szeretnéd tanulni, hogyan maradj egyensúlyodnál? Menj és táncolj sok olyan emberrel, akik folyamatosan kibillentenek belőle! A végén megtanulod, hogyan legyél ura a saját egyensúlyodnak bármilyen helyzetben.

EZ egy haladó táncos képessége.

Két évvel később: tegnap este táncoltam egy teljesen kezdővel, aki folyamatosan elnézést kért, amikor rossz lábra kerültem miatta, vagy kibillentett az egyensúlyomból. Később elmagyaráztam neki, hogy ezek a dolgok valójában segítenek nekem jobb táncossá válni – hogy ez jó gyakorlás és képességfejlesztés számomra, ahol megtanulhatom, hogyan kezeljem ezeket a helyzeteket gördülékenyen és elegánsan.

Egy igazán haladó táncos tudja, hogyan kezeljen egy kényelmetlen egyensúlyi helyzetet, rossz lábra érkezést, zenén kívül táncolást. Bárki lehet remek táncos egy tökéletes partnerrel – de számomra az a képesség teszi a haladó táncost, hogy ugyanolyan jót tud táncolni egy kezdővel és egy pro-val egyaránt. Ha attól függünk, hogy „jó partnerünk” van-e, akkor valójában nem vagyunk igazán jó táncosok.

Amikor egy kezdővel táncolok, lehetőségem van az olyan képességeimen dolgozni, amikre szinte sosincs alkalmam egy haladóval. Például megtartani az egyensúlyomat, tengelyben maradni (minden körülmények között!), és kitölteni hosszú szüneteket és üres tereket a variációimmal.

Az igazán haladó táncos újra és újra visszatér az alapokhoz, mert ahogyan fejlődünk, mindig más megvilágításban látjuk azokat. Bár még mindig elég kezdő vagyok tangóban, igyekszem elkerülni, hogy beleessek a képességeim illúziójának csapdájába. Szeretnék inkább valóban tudni táncolni, mint csak azt gondolni, hogy tudok.

——————

^{Írta: Karen Kaye
Ford: Coti (2015. november)}

És most olvasd el ezt, ha még nem tetted volna: Miért ne aggódj soha azon, hogy nem táncolsz „elég jól”