Richard Powers 2010-es írása (Use It or Lose It: Dancing Makes You Smarter) régóta a „bakancslistámon” várta, hogy megoszthassam veletek. A szöveg nem könnyű, ha valahol netán valami butaságot fordítottam, nyugodtan szóljatok! Agykutatók előnyben!

Használd, hogy ne kopjon! A tánc okosít

A táncról szóló kézikönyvek és egyéb írások évszázadokon át dicsérték a tánc – főleg mint testmozgás – egészségre gyakorolt pozitív hatásait. A közelmúlt kutatásai pedig már kitérnek a tánc egészségre gyakorolt további hatásaira is, úgy mint stresszoldás, szerotoninszint-növelés, és az ezzel járó jó érzések.

Legutóbb pedig egy újabb jótékony hatásról hallhattunk: a rendszeres tánc úgy tűnik, okosabbá tesz minket.

Egy nagyobb tanulmány újabb bizonyítékkal szolgált arra, hogy ha az agyat tánc által stimuláljuk, az segíthet az Alzheimer-kór és egyéb agyi leépüléssel járó betegségek leküzdésében. Éppen úgy, ahogy a testmozgás segít fitten tartani a testet. Ráadásul a tánc minden életkorban növeli a kognitív képességeket is.

Talán hallottál a New England Journal of Medicine-ben megjelent beszámolóról, ami a rekreációs tevékenységek mentális képességekre gyakorolt hatásának vizsgálatáról szól az öregedés kapcsán. Dióhéjban:

Egy 21 évig tartó tanulmányról van szó, amit 75 évesnél idősebbek körében végeztek a New York-i Albert Einstein College of Medicine vezetésével, a National Institute on Aging  finanszírozásában, és amit a New England Journal of Medicine-ben publikáltak. Az öregedők mentális képességeinek objektív mérésére a különböző fokú szenilitásokat, köztük az Alzheimer-kórt figyelték.

Azt akarták megtudni, hogy bármely fizikai vagy kognitív rekreációs tevékenység hatással van-e a mentális képességekre. És azt találták, hogy némely tevékenységnek határozottan jó hatása van a mentális képességekre, míg másoknak egyáltalán semmilyen.

Olyan kognitív tevékenységeket vizsgáltak, mint az olvasás, az írás, a keresztrejtvényfejtés, a kártyajátékok vagy a zenélés. És olyan fizikai tevékenységeket, mint a teniszezés, a golfozás, az úszás, a biciklizés, a tánc, a séta vagy a házimunka.

A tanulmány egyik meglepetése az volt, hogy a fizikai tevékenységek szinte egyike sem tűnt bármiféle védelmet nyújtani a szenilitás ellen. Persze vannak jótékony hatásaik a szív- és érrendszerre, de a tanulmány az agyi funkciókra fókuszált.

Volt azonban egy fontos kivétel: az egyetlen fizikai tevékenység, amely védelmet biztosított a szenilitás ellen, a rendszeres tánc volt.

Az olvasás 35%-kal csökkentette a demencia kockázatát.

A biciklizés és az úszás 0%-kal.

A legalább heti négy alkalmas keresztrejtvényfejtés 47%-kal.

A golfozás 0%-kal.

A gyakori táncolás pedig 76%-kal. Ez volt a legnagyobb kockázatcsökkentő az összes vizsgált tevékenység közül, legyen az kognitív vagy fizikai.

Neuroplaszticitás

Mi okozhatja ezeket a jelentős kognitív hatásokat?

Ebben a tanulmányban Dr. Robert Katzman neurológus azt vetette fel, hogy ezek az emberek azért ellenállóbbak a demencia hatásaival szemben, mert nagyobb kognitív tartalékaik vannak, valamint fokozott komplexitású idegi szinapszisaik. Ahogy a tanulás is, a mentális tevékenységek azáltal csökkentik a demencia kockázatát, hogy javítják ezeket az idegi adottságokat.

Ahogy a Harvard Medical School pszichiátere, Dr. Joseph Coyle egy kísérő kommentárjában magyarázza: “Az agykéreg és a hippokampusz, melyek fontos szerepet játszanak ezeknél a tevékenységeknél, igen képlékenyek, és a használat függvényében újraépítik magukat.”

Az agyunk szükség szerint újrahuzalozza az idegi pályáit. Ha nincs rá szükség, akkor nem teszi.

Amikor az öregedés folyamán az agysejtek elhalnak és a szinapszisok gyengülnek, először a főnevek esnek ki, mint például az emberek nevei, mert ezekhez az elraktározott információkhoz csak egyetlen idegi pálya kapcsolódik. Ha a névhez vezető egyetlen idegi pálya meggyengül, elveszítjük a hozzáférést az információhoz. Ahogy az emberek öregszenek, néhányan megtanulnak párhuzamos folyamatokat kialakítani, és szinonímákkal kerülik meg ezeket az úttorlaszokat.

A kulcs az idegi szinapszisok Dr. Katzman által hangsúlyozott komplexitása. A több: jobb. Tegyél meg mindent, hogy új idegi pályákat építs! Ennek ellentettje az, ha mindig ugyanazokat a jól bevált utakat használod újra és újra, a megszokott gondolkodási és életvezetési mintáiddal.

Amikor Stanfordban végzős diákként a kreatív folyamatokat tanulmányoztam, belebotlottam ennek tökéletes analógiájába:

Minél több lépőkő van egy patakon át,

annál könnyebb a saját stílusodban átkelni rajta.

Ennek az aforizmának a lényege a kreatív gondolkodás, hogy annyi alternatív utat találj a kreatív megoldáshoz, amennyit csak lehet. De ahogy öregszünk, a párhuzamos folyamatok egyre fontosabbakká válnak. Már nem csak a stílusról van szó, hanem a túlélésről – hogy egyáltalán át tudunk-e kelni a patakon. A véletlenszerűen pusztuló agysejtek olyanok, mint a lépőkövek, amiket egyesével eltávolítunk a patakból. Azok, akiknek csak egy jól bevált útja van a köveken át, teljesen megakadnak, ha néhány követ eltávolítanak. De azoknak, akik életük során minden alkalommal különböző mentális utakat választottak, létrehozva ezzel milliárdnyi lehetséges útvonalat, még mindig marad több lehetősége az átkelésre.

Ahogy a tanulmány rámutat, szükségünk van a lehető legtöbb útvonal aktívan tartására, miközben új utakat is generálunk, hogy az idegi kapcsolataink komplexitását megtarthassuk.

Más szavakkal: Intelligencia – használd, vagy elveszted!

Intelligencia

Mit is értünk pontosan intelligencia alatt?

Talán egyetértesz azzal, hogy az intelligencia nem csupán egy numerikus érték, amihez hozzárendelték a százas számot (plusz-minusz néhány). De akkor mi is az?

Ahhoz, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést, vissza kell mennünk a lehető legelemibb kérdéshez. Miért van az állatoknak agyuk? A túléléshez? Nem, a növényeknek nincs agyuk, mégis túlélnek. A hosszabb élethez? Nem, egy csomó fa túlél minket.

Ahogy Robert Sylwester idegtudományi oktató megjegyzi, a mobilitás a központja mindennek, ami kognitív, legyen az fizikai mozgás vagy az információ mentális útja. A növényeknek el kell viselnie, bármit hoz is a sors, köztük azt is, hogy megeszik őket. Ezzel szemben az állatok tudnak vándorolni hogy élelmet, menedéket, társat találjanak, és hogy a kedvezőtlen körülményeket maguk mögött hagyhassák. Mivel képesek vagyunk mozogni, szükségünk van egy olyan kognitív rendszerre, amely képes fogni az érzékszervi inputot, és képes intelligens döntéshozatalra.

Bár a jelentéstartalma mindannyiunk számára különböző lehet, de sokan egyetértenek abban, hogy ha egy szituáció inger-válasz kapcsolata automatikus, akkor nem gondoljuk, hogy a válaszhoz szükségünk van intelligenciára. Nem használjuk az “intelligens” szót egy meztelencsiga jellemzésére, még ha van is neki kezdetleges agya. De amikor az agy több lehetséges választ értékelve kiválaszt egyet (valódi választásról beszélünk, nem szokások követéséről), a kognitív folyamatot intelligensnek mondjuk.

Ahogy Jean Piaget mondta, intelligenciát használunk akkor, amikor még nem tudjuk, hogy mit kéne tennünk.

Miért a tánc?

Egyből két kérdés is felmerül:

Miért jobb a tánc, mint bármely más tevékenység a mentális képességek javítására?

Bármely fajta táncra igaz ez, vagy valamelyik típusú tánc jobb, mint a többi?

És ez az a rész, amivel ez a tanulmány nem foglalkozik. Nem válaszolja meg ezeket a kérdéseket önálló tanulmányként. Szerencsére azonban ez nem egy egyedülálló tanulmány, hanem egyike annak a soknak, amik évtizedeken keresztül mutatták, hogy a mentális képességeinket a kognitív folyamataink gyakorlatoztatásával növelhetjük. Intelligencia: használd, vagy elvész! És a többi tanulmány az, ami befoltozza a lukakat, amiket ez szabadon hagyott. Nézzük az összes többi tanulmányt együtt, hogy megértsük a teljes képet!

Az intelligencia lényege a döntéshozatal. A legjobb tanács, ami az éleselméjűséged javítására vonatkozhat, hogy vegyél részt olyan tevékenységekben, amikben a másodperc tört része alatti „gyorstüzelő” döntéshozatal szükséges, szemben a memóriajavítással (a jól ismert útvonalak megerősítésével), vagy csak simán a stílusod javításával.

Ennek az egyik módja, hogy tanulj valami újat. Nem csak táncot, bármi újat. Ne aggódj azon, hogy esetleg soha nem fogod használni. Menj el egy oktatásra, hogy kihívás elé állítsd az agyad! Ez stimulálni fogja az agyad összeköttetéseit azáltal, hogy igényt teremt új útvonalak kialakítására. A nehéz tanulmányok a jobbak, mivel azok nagyobb igényt fognak kialakítani új idegi pályákra.

Aztán vegyél táncórákat, amik még hatékonyabbak lehetnek. A tánc egyszerre integrál egy csomó agyi funkciót – mozgási, racionális, zenei és emocionális funkciókat -, tovább növelve ezzel az idegi összeköttetéseket.

Milyen fajta tánc?

Vajon minden fajta tánc megnövekedett mentális képességekhez vezet? Nem, nem minden fajta táncnak van ugyanolyan jótékony hatása, különösen, ha csak a stílussal dolgozik, vagy csak felidézi ugyanazokat a memorizált útvonalakat. A kognitív képességeink megtartásának kulcsa, hogy annyi döntést hozzunk a másodperc törtrésze alatt, amennyit csak lehetséges. Emlékezz: intelligenciát használunk akkor, amikor még nem tudjuk, hogy mit kéne tennünk.

Bárcsak 25 évvel ezelőtt az Albert Einstein College of Medicine gondolt volna arra, hogy összehasonlítsa a különböző tánctípusok hatásait, hogy megállapítsák, melyik a jobb. De kitalálhatjuk ezt úgy is, hogy megnézzük, kiket tanulmányoztak: 75 évesnél idősebbeket, 1980-tól kezdődően. Azok, akik ebből a csoportból akkor táncoltak, korábban a húszas évek (1980-ban), majd a korábbi Swing korszak táncosai voltak (ma), vagyis az a tánc, amit legtöbben a nyugdíjas éveikben is folytattak az volt, amit fiatalkorukban tanultak: freestyle (improvizációs) társas táncok — alap foxtrott, keringő, swing, talán egy kis rumba és cha-cha.

Én egész életemben időseket néztem táncolni, kezdve a szüleimmel (akik egy Tommy Dorsey-féle táncon találkoztak), folytatva nyugdíjas közösségekkel, egészen a New York-i Roseland Ballroom-ig. Szinte sose láttam betanult sorokat táncolni a parketten. Általában könnyed, egyszerű társas táncokat láttam: improvizációs vezetés-követést. De az improvizációs társas tánc nem is olyan egyszerű! Rengeteg döntéshozatal szükséges hozzá a másodperc törtrésze alatt, mind a vezető, mind a követő részéről! Ha jobban szeretnéd érteni a döntéshozatal szerepét a társas táncokban, erről bővebben itt olvashatsz (angolul).

Szeretném itt leszögezni, hogy nem démonizálom a betanult sorok letáncolását, vagy a stílusközpontú koreográfia alapú társastáncokat. Bár ezeknek nincs sok hatása a kognitív tartalékokra, azonban bármilyen fajta táncnak van stresszoldó hatása, szív- és érrendszerre gyakorolt haszna a fizikai mozgáson keresztül, és sok egyéb hatása egy táncos közösséghez való tartozás érzetének. Szóval minden fajta tánc jó.

De amikor a mentális képességeink megtartásáról (és javításáról) van szó, akkor némely típus határozottan jobb, mint a többi. És míg minden tánchoz szükség van némi intelligenciára, addig én arra biztatlak, hogy a teljes intelligenciádat használd a tánchoz, mind a követő, mind a vezető szerepében! Minél több döntéshozatalt tudunk a táncunkba belevinni, annál jobb.

Kinek hasznosabb, a férfiaknak vagy a nőknek?

Improvizációs táncoknál a követő szerepnek automatikusan van haszna, hiszen a követő döntések százait hozza a másodperc törtrésze alatt, míg eldönti, hogy mit csináljon a következő tizedmásodpercben – mindezt néha öntudatlanul. Ahogy már említettem ezen az oldalon, a hölgyek nem “követnek”, hanem értelmezik a jeleket, amiket a partnerüktől kapnak, és ehhez intelligenciára és döntéshozatalra van szükség, ami aktív, és nem passzív.

Ez a hasznosság még növelhető azáltal, hogy különböző partnerekkel táncolnak, nem mindig ugyanazzal a társsal. A különböző táncpartnerekhez többet kell alkalmazkodni, és jobban tudatában lenni a különböző lehetőségeknek. Ez pedig remek gyakorlat ahhoz, hogy tovább maradjunk okosak.

De uraim, nektek is lehet hasonló mértékű a döntéshozatalotok, ha úgy döntötök.

Mégpedig a következőképpen:

1) Tényleg figyelj oda a partneredre és arra, hogy neki mi a legjobb! Vedd észre, hogy mi kényelmes neki, merre megy, melyek azok a jelzések, amik működnek nála és melyek, amik nem, és folyamatosan alkalmazkodj a táncoddal ezeknek a megfigyeléseknek az alapján! Ez igazi gyorstüzelő, tizedmásodpercnyi döntéshozatal.

2) Ne vezesd csak a jól megszokott figurákat mindig és ugyanúgy! Tedd próbára magad, próbálj ki mindig új dolgokat, minden alkalommal, amikor táncolsz! Hozz gyakrabban és több döntést! Intelligencia: használd, vagy elvész!

Egy óriási mellékhatása ennek az lesz, hogy a partnereid sokkal jobban fogják élvezni veled a táncot, amikor odafigyelsz rájuk, és folyamatosan alkalmazkodsz az ő kényelmük és a mozgásuk folytonossága érdekében. És ennek következtében te is jobban fogod majd élvezni.

Teljes elköteleződés

Azok, akik teljes mértékben használják az intelligenciájukat a táncban, minden szinten, imádják ezt az érzést. A spontán vezetés és követés mind magában foglalja a flow állapot elérését. Mind a vezetésnek, mind a követésnek javára válik a lehetőségekre való nagyon aktív nyitottság.

Ez a legtömörebb definíciója az intelligens táncnak, amit én ismerek: a lehetőségekre való nagyon aktív nyitottság. És szerintem csodálatos dolog, hogy mind a vezető, mind a követő szerepnek ez lehet az eszménye.

A legjobb vezetők méltányolják azt a sok lehetőséget, amit a követőknek minden egyes pillanatban mérlegelniük kell, és megbecsülik és értékelik a követők hozzájárulását a táncban való együttműködésükhöz. A követő ellazult érzékenységével finom összhangban van az itt és mosttal, csakúgy, mint a vezető.

Amikor ezt a lehetőségekre való nagyon aktív nyitottságot, rugalmasságot, éber nyugalmat tökélyre fejlesztik a páros tánc művészetében, a táncosok az élet egyéb területein, kapcsolataikban is hasznosíthatják azt a mindennapi életük során.

Táncolj gyakran!

A tanulmány még egy fontos ajánlást tartalmaz: csináld gyakran! Azoknál az időseknél, akik heti négy alkalommal fejtettek keresztrejtvényeket, mérhetően alacsonyabb volt a kockázata a demenciának, mint azoknál, akik csak heti egy alkalommal csinálták. Ha nem tudsz órára vagy táncolni járni heti négy alkalommal, akkor is táncolj annyit, amennyit csak tudsz! Minél többet, annál jobb.

És csináld most, minél hamarabb, annál jobb! Nagyon fontos, hogy már most elkezdd építeni a kognitív tartalékaidat! Egy napon majd szükséged lesz annyi lépőkőre azon a patakon át, amennyi csak lehetséges. Ne várj – kezdd el letenni őket most!

^{Írta: Richard Powers
Ford: Coti (2017. február)
Illusztráció: Tam King}

További olvasnivalók itt