Az odaadó táncos

Ez a cikk több mint 9 hónapja nem frissült, a benne lévő információk lehet, hogy már elavultak!

Az eredeti a képre kattintva, a fordítás pedig a kép alatt érhető el!

Az odaadó táncos

Odaadó táncos az az ember, aki megosztja a tánc iránti szeretetét a világgal – bármi legyen is az a világ.

Az Előadó ezt fáradhatatlan elkötelezettségén keresztül teszi, mely (közel) tökéletes, lélegzetelállító előadásokat eredményez. A Tanár úgy teszi, hogy azon gondolkodik, hogyan tudná jobban átadni a tudását minden egyes alkalommal, amikor tanít. A Mentor úgy, hogy végigvezeti mentoráltját a táncos fejlődés minden egyes szakaszán.

A social dancer úgy teszi ezt, hogy szívélyes a táncparketten. Mindig.

Az odaadó social dancer nem erőltet a partnerére olyan mozdulatokat, amik annak kényelmetlenek: a partnere szintjéhez igazítja a táncát. Ha a partnere éppen csak az alapokat ismeri, akkor csak alapokat táncol tudása legjava szerint. Azt érezteti partnerével, hogy az az alaplépés estjének legjobb lépése. Ha a partnere sérüléssel küzd, újragondolja a táncát, hogy alkalmazkodjon a sérüléshez – akár a technika, a timing (időzítés), vagy a zeneiség rovására is. Láthatod, ahogy a partnere büszkeségtől ragyog egy jó tánc végeztével, ahelyett, hogy bizonytalansággal a szemében iszkolna le a táncparkettről.

Az odaadó social dancer nem húzza a száját, ha a partnere nem csinálja “jól”, vagy hibázik. Felismeri, hogy ő sem immunis a hibákra – és hogy a hibák szerves részei a social dance-nek. Felismeri, hogy ha partnere nem is “haladó” táncos, de legjobb képességei szerint igyekszik partnerével jót táncolni. Táncaiban látszólag sosincs hiba – csak szerencsés véletlenek, néha egy-egy alkalmi kuncogás.

Az odaadó social dancer nem különbözteti meg partnereit méretük, nemük, koruk vagy képességeik alapján. Minden partner egyenlő; mind megérdemli, hogy emberként kezeljék. Felismeri, hogy minden táncos ember, akiknek érzéseik vannak, és egyformán fontos nekik, hogy megkapják a kellő tiszteletet a táncparketten. Láthatod őket idősekkel, fiatalokkal, súlyosakkal és könnyűekkel, bárkivel egyforma jóindulattal táncolni.

Az odaadó social dancer elegánsan fogad el vagy utasít vissza táncokat. Felismeri, hogy ha nem tud “mindent beleadni”, akkor nem kell igent mondania egy felkérésre, hogy azután kötelezettségként kezelje azt. A social dancing kiváltság mindkét fél részére, a felkérőnek és a felkértnek egyaránt. Ha épp nincs hangulatban, az odaadó social dancer vissza fog térni potenciális partneréhez akkor, amikor valóban képes lesz vele valami szépet alkotni a parketten. Soha nem fogod látni őt unatkozni, vagy nem jelen lenni a táncban, mintha valahol máshol szeretne lenni.

Ami a legfontosabb: az odaadó social dancer nem feltétlen odaadó minden időpillanatban – de próbál az lenni. Az odaadó social dancerek mindenek előtt önmagukkal odaadóak. Felismerik, hogy nem lesznek mindig a topon, és nem fognak mindig minden egyes partnert kedvelni, akivel táncolnak. Ugyanakkor tudják, hogy odaadó social dancer-nek lenni egy életre szóló kihívás – valami, ami folyamatos munkát igényel, Tudják, hogy ez egy gondolkodásmód, egy elhatározás, és egy folyamat – nem valami, ami automatikusan vagy, vagy nem vagy. Egy aktív döntés.

Egy olyan döntés, amit minden egyes alkalommal megpróbálnak meghozni, amikor rálépnek a táncparkettre.

—————–

Írta: Laura Riva
Ford: Coti